Rész

 1       I|             Isten áldó kezei, milyen örömmel mutogatja felépült kunyhóját,
 2      II|     megpillanta egy hintát, s pajkos örömmel szökellt fel belé, aztán
 3     III|             nézve.~ ~Az ügyvéd benső örömmel mosolygott, mutatóujjával
 4     III|              Amit kedves nagysád oly örömmel vár, Szentirmay gróf botránykőre
 5       V|        mondhatom, hogy annál nagyobb örömmel nem lephetett volna meg
 6     VII|             műve volt az mind, azért örömmel fogadta azt, de magában
 7       X|           fordulni a tutaj, s Zoltán örömmel tapasztalá, hogy Miklós
 8       X|            alá kormányozza a tutajt. Örömmel ugrott oda hozzá, s hálatelten
 9       X| legbecsesebbnek találtak. A rettegők örömmel látják jönni a csónakot,
10      XI|          felviruland új jóléttel, új örömmel!”~ ~És a jelszó visszahangzott
11    XIII|              kormányán ült, s titkos örömmel látta már előre bal oldalra
12     XIV|          felnőnek, olyan véghetetlen örömmel fognak gondolni egymásra.
13     XIV|              menni. Katinka önfeledt örömmel mondta rá, hogy az nagyon
14     XIV|              A fiatal ügyvéd őszinte örömmel látta megérkezni ifjú védencét,
15     XIV|             mindannyiszor rejthetlen örömmel tekint reá; csak hogy el
16     XVI|      biztatták, hogy új meg új tarka örömmel, víg élettel, csendes élettel,
17   XVIII|              először igazán szívéből örömmel mosolyog.~ ~Pedig bizony
18   XVIII|             mit nyertetek!~ ~Nagyobb örömmel jártok-keltek-e ti a kárpátfalvi
19   XVIII|             áldozta volna magát érte örömmel, ha az önzés, a rosszakarat