Rész

  1       I|             végit; jobb volna, ha hozzá sem fognál, szegény bohó!”~ ~
  2       I|              pénzt? Sok kell reá, másra sem telik.~ ~És midőn a fillérek
  3       I|               és téglahalmazokra; senki sem hitte, hogy ebből legyen
  4       I|             épület állt előttük, még be sem vakolva, nemhogy kimeszelve;
  5       I|                  melynek forrását senki sem ismeri, már több napok óta
  6       I|                elhagyták a házat, senki sem volt, aki vissza ne tekintett
  7      II|            megházasodott, természetesen sem a két, sem a három exalispán-kisasszonyok
  8      II|                természetesen sem a két, sem a három exalispán-kisasszonyok
  9      II|                jólét és kényelem előtte sem ismeretlen.~ ~Már néhány
 10      II|                 vízmosás rongálta, s fű sem termett azon ember emlékezetére.~ ~
 11      II|              még Semiramis függőkertjei sem kerülhettek nagyobb fáradságba.
 12      II|                 a boldog kertnek, senki sem dicsekedhetett hasonlóval,
 13      II|              miszerint azok közől senki sem marad el, s amaz ünnepélyen
 14      II|             hatja meg az ártó napsugár; sem az aggasztó életgondok;
 15      II|                 teremben. Őelőtte senki sem ismeretlen, mert akit ő
 16      II|              szépség, legrégibb ismerői sem találnak rajta egyéb változást,
 17      II|                 úr átaljában semmiféle, sem kül-, sem belföldi tudóssal
 18      II|          átaljában semmiféle, sem kül-, sem belföldi tudóssal nem sokat
 19      II|                mert még csak a divattal sem kívánt előrehaladni, ugyanazon
 20      II|                  nagysád?”, mintha maga sem bíznék egészen abban, hogy
 21      II|             afelől értesülve lenni vagy sem, s nem lenne-e erre a legtöbb
 22      II|            jólétét, de azért a világért sem állanék útjába ellenkező
 23      II|                 semmi fodrászi tudomány sem bírja rávenni, hogy előre
 24      II|              mások olvasni; viseletében sem igen szokott figyelmes lenni,
 25      II|                 melegben senki kedveért sem öltözik.~ ~A jurátusnak
 26      II|              hogy senkinek a köszönését sem fogadja el. Amint a háziúr
 27      II|             alatt van odahaza, és semmi sem zsenírozza annyira, mint
 28      II|                hintó mellett. Ezt senki sem foghatja meg. Arra a gondolatra
 29      II|                lehet teremni; ezt senki sem tartaná valószínűnek. Akkor
 30      II|               fejét.~ ~Zoltánnak sehogy sem tetszett ez a beszéd, sőt
 31      II|                    Azt ugyan nem hítták sem Jancsinak, sem Petinek,
 32      II|               nem hítták sem Jancsinak, sem Petinek, hanem Adolfnak;
 33      II|                azután semmi pártfogolás sem mosná le róla, s jónak látta
 34      II|             melletti foglalkozás; sehol sem lehet annyi gyakorlati ismerethez
 35      II|              csárdásnak, még akkor híre sem volt, keringő és francia
 36      II|       akaratához bilincselni, azt senki sem gyaníthatja, de hogy vannak,
 37      II|            itten más, mint akikre magam sem adok semmit.”~ ~Az előkelő
 38      II|                hogy még csak marasztani sem lehetett a távozni készülőket;
 39      II|                 főúri renddel, és senki sem bánta meg, hogy ide eljött.~ ~
 40      II|                akiknek jelenléte senkit sem érdekelt. Emánuel barátunkon
 41      II|               pezsgőzhette magát, senki sem vivázott a ragyogó röppentyűknek,
 42     III|            azokat más lakáson használni sem lehetne.~ ~Az előszobában,
 43     III|             hozzátenni pedig, ha akarna sem tudna.~ ~Húsz esztendeje
 44     III|             leírta, ha a fejét leütnék, sem tudna egy sort is elmondani
 45     III|        elmondani abból, amit leírt; azt sem tudja, halálítélet volt-e
 46     III|          gondosan bezárva. Abban, senki sem tudhatja, hogy mi lehet!
 47     III|                itt vagyunk, egy cseppet sem zsenírozná magát, amiről
 48     III|              azt hiszi, miszerint senki sem veszi észre, hogy ő nyomorék.
 49     III|               báró.~ ~Vagy engedi, vagy sem, Maszlaczky úr nekigyürkőzik,
 50     III|         költségemet, fáradságomat senki sem téríti meg, mert nagyságod
 51     III|                  Abellino átlátta, hogy sem gorombasággal, sem hangerővel
 52     III|                 hogy sem gorombasággal, sem hangerővel e férfiút felyül
 53     III|                az egész országban senki sem tud. Az egész idea éntőlem
 54     III|            ügyvédet felszólított, hozzá sem mert fogni egy is. Egyedül
 55     III|                személy, Kárpáthy Zoltán sem tud felőle, gyámnoka ügyködvén
 56     III|             életében dicséretre méltók, sem pedig anekdoták gyűjteményének
 57     III|                 ezt a törvényszék előtt sem lehet eltagadni; koporsót
 58     III|                  törvénytudókhoz. Senki sem nyújtott biztatást. Ne tessék
 59     III|       foglalhassa, de ami annak eszében sem volt, s így folytatá tovább:~ ~–
 60     III|       hallgatásnak adatnak által. Senki sem tekint azokba, mint csupán
 61     III|                  A megholt úrnőre senki sem bírt semmi gyanút okozó
 62     III|               kényes dolog, amire senki sem szívesen emlékezik. Megengedem.
 63     III|                is, kivált miután ez mit sem akar róla tudni. Az ígért
 64     III|       életműszerei lehettek. Legkevésbé sem látszott étvágyára hatni
 65     III|                     Nem félek. Senkitől sem félek. Párbajt nem vívok,
 66     III|           köztünk mondva, én legkevésbé sem hiszem azt, hogy Szentirmay
 67     III|                 ifjú mindekkorig semmit sem tud az őt fenyegető perről.
 68     III|             ifjú Kárpáthy még egy betűt sem ismer e perből.~ ~– De,
 69     III|               van törölve örökké. Senki sem tudja, való volt-e, nem-e”.~ ~
 70     III|              természetes, amit mondanom sem kell kedves nagyságodnak,
 71     III|         kétharmadát. Nekem Kőcserepy úr sem ingem, sem gallérom, én
 72     III|                 Kőcserepy úr sem ingem, sem gallérom, én őérte nem beszélek,
 73     III|            minekünk még csak sejtelmünk sem volt, amidőn betűket tanultunk
 74     III|                egymást. Én nem tartozom sem ide, sem oda, én indifferens
 75     III|                Én nem tartozom sem ide, sem oda, én indifferens vagyok,
 76     III|             valamennyit; énrajtam egyik sem segít. Én nem avatkozom
 77     III|                 bárók többé nem szednek sem dézsmát, sem füstpénzt,
 78     III|                nem szednek sem dézsmát, sem füstpénzt, földjeiket nem
 79     III|             mond, lehetetlen.~ ~– Semmi sem az a nap alatt.~ ~– Ah!
 80     III|             kelt föl helyéből; egy szót sem válaszolt, összeköté a pörcsomagot
 81     III|           cselekedjék. Maszlaczky úr rá sem nézett többet.~ ~– Kik várnak
 82     III|             hogy Maszlaczky egy cseppet sem szándékozik vele többet
 83      IV|                  Ah, ha félholt volnék, sem maradnék el!~ ~A lelkesülés
 84      IV|              annyit tesz, mint senkitől sem kapni, s azonfelül a rossz
 85      IV|              ismerői illeték, midőn fel sem szólíták a részvételre,
 86      IV|              mosolygást bizonyára senki sem látott, aki valaha abban
 87      IV|                 perében addig egy betűt sem írok, sem a kezemből ki
 88      IV|               addig egy betűt sem írok, sem a kezemből ki nem adom.~ ~–
 89      IV|             nagyságos Kőcserepy úr? Azt sem tudom, hogy idebenn vannak-e
 90      IV|           Maszlaczky úr szállásán senki sem volt már ez órában. A vén
 91      IV|              férfiú, aki magáért semmit sem szokott tenni, s eleinte
 92      IV|                tenni, s eleinte hallani sem akart az ajánlatról; később
 93      IV|              Abellinónak még majd annyi sem maradna, sokkal célszerűbb
 94      IV|              sürgetett száz pengőt, meg sem engedve, hogy nyugtatót
 95       V|          mondott. Pedig férje gazdagabb sem volt, mint ő.~ ~Mintegy
 96       V|                 nála nélkül gondolatait sem rendezi, hogy őneki minden
 97       V|            követ el, amelyet még ő maga sem ismer, talán nem is sejt,
 98       V|           megróni valót. Még az éjszaka sem rejt el előle semmit.~ ~
 99       V|              Tanulja meg, hogy semminek sem kell előre örülni. Edződjék
100       V|            nagyon óhajt, az éppen azért sem fog teljesülni, iparkodott
101       V|                 de azért Vilma olyankor sem látott benne mást, mint
102       V|      indulópontjától, hogy Eveline maga sem ismerte ki belőle többé
103       V|                megy Amerikába, s vissza sem jön többé.~ ~A tanácsosnő
104       V|              nem fogadhatom. A világért sem, sőt kérjen ön tőlem bármit!
105       V|                egyetlen futó kifejezése sem jelent meg a meglepetésnek,
106       V|               Különben az engedményt el sem fogadhatnám; de bizonyos
107       V|              lesz nyerve, s akkor semmi sem álland többé ellent, hogy
108       V|             tervéről még a tanácsos mit sem tudhat, s talán csak nem
109       V|              tiszteleten kívül semmiben sem fog nyilatkozni azon indulatom,
110      VI|               Az ismeretes szárazföldek sem voltak igen boldog állapotban;
111      VI|                maradt ott egyéb. Sehogy sem lehetett e bajon segíteni,
112      VI|            diverziót; de az mind semmit sem használt.~ ~A hídon túl
113      VI|               zöld; a házak körül senki sem ültetett fákat, kertet.
114      VI|           gazdasági tanya lesz, azoknak sem volt szabad a kastélyhoz
115     VII|               várják őt délig is, akkor sem jő. A tisztelgők, a jobbágyok,
116     VII|          hosszas elmaradása. Maga Flóra sem bírta magának megmagyarázni
117     VII|                 hínak sehogy. Én itthon sem vagyok.~ ~Azzal elosont
118     VII|              Fráter Bogozyt egy cseppet sem zavará meg ez erőszakos
119     VII|                 lovászfiútól.~ ~– Hozzá sem nyúlt senki, én pedig csak
120     VII|              egyszerre szíveikre, magok sem tudták, hogy mi az. Az a
121     VII|       elszomorodott mind a kettő, egyik sem tudta, mi baja.~ ~Ah, menjetek
122     VII|                dördülését hallva, senki sem mert arra gondolni többé,
123     VII|                odább, mintha már vissza sem térne ide többet.~ ~
124    VIII|            gyertya a szobájában, tán le sem feküdt, leveleket ír; még
125    VIII|             leveleket ír; még tán észre sem vette, hogy reggel van.~ ~
126    VIII|                  mintha ott belül semmi sem történt volna.~ ~Zoltán
127    VIII|                undok vád után egy napig sem volt szabad Rudolfnak Kárpáthy
128    VIII|           önkénytelen megállt ott; maga sem tudá, mi történik vele.
129    VIII|       hidegségre? Még az a gondolat fel sem támadt szívében, ami mindezek
130    VIII|              szellemeknek egy tekintete sem fogja kísérni! Még most
131    VIII|                 s azt hiszi, hogy senki sem hallja, midőn ő visszafojtott
132    VIII|              úgy elhagynod, hogy vissza sem térhetsz.~ ~Zoltánt a keserv
133    VIII|                 csak megközelítő eszmét sem bírt felfedezni. – Ah, az
134    VIII|               egyedül vagyunk, és senki sem hallja. De amit gondolsz,
135    VIII|               hozzánk levelet nem írsz, sem tőlünk levelet nem vársz,
136    VIII|                mozdíttatott a helyéről, sem egy könyvet elébb vagy hátrább
137    VIII|              tenni bennök. Még egy szót sem szóltak egymáshoz.~ ~A második
138    VIII|     bársonyszőnyegek, mik még használva sem voltak, színeiket veszték,
139    VIII|               félig megírt levél. Senki sem olvasta azt soha, még én
140    VIII|                olvasta azt soha, még én sem; szentség az előttem.”~ ~
141    VIII|               az idő, melyben azt senki sem fogja olvasni.~ ~De ama
142    VIII|              bálványom volt, s ő semmit sem tudott e szerelemről, nem
143    VIII|           Később eltűnt előlem, s nevét sem tudhatám meg, de szeretni,
144    VIII|                világ előtt. Senki előtt sem, csupán a rossz világ előtt,
145    VIII|               simul Rudolf mellé… Semmi sem az; futó egerke szalad a
146      IX|               tőlük, s még csak levelét sem fogják látni soha.~ ~Midőn
147      IX|            azután szabad a sírás, senki sem látja többé.~ ~Flóra szomorúan
148      IX|               Igaz, leányomat egy napra sem küldeném oda, de férfinak,
149      IX|               aki a saját gyermekeimmel sem szoktam törődni.”~ ~És ez
150      IX|         csinálnak. Tán hirtelenében meg sem tudta volna mondani, hány
151      IX|                 leány. Néha egy hónapig sem jött velök össze. A méltóságos
152      IX|                 Ha én egész nap egyebet sem teszek, mint nekik tartok
153      IX|                 a házat felfordították, sem hallatszott a mama szobájáig,
154      IX|               volt. Valóban arról senki sem tehet, ha nagy családja
155      IX|                 belépésével egy cseppet sem engedte magát megzavartatni.~ ~–
156      IX|         bolondot, de ilyent még hallani sem hallottam, nemhogy láttam
157      IX|          emelkedett, amiatt, hogy senki sem mondott neki ellent. Valami
158       X|                 palotákban arról semmit sem tudnak. Azután nem is illik
159       X|                 Pedig Tarnaváry úr maga sem ezen, sem pedig a másvilágon
160       X|             Tarnaváry úr maga sem ezen, sem pedig a másvilágon semmitől
161       X|               Maszlaczky úr egy cseppet sem zavartatja meg azáltal magát;
162       X|            Bogozy.~ ~A fráter nem kíván sem jó estét, sem jó egészséget,
163       X|                 nem kíván sem jó estét, sem jó egészséget, hanem egész
164       X|                 ön: ez nem első, és egy sem vált kárára.~ ~– Köszönöm
165       X|          tekintetes úr?~ ~– Egy fillért sem.~ ~– Hát ha nyerni találunk?~ ~
166       X|      keresztülhalad. A tánc neki sehogy sem áll, nem szokott benne részt
167       X|               miket a legkérgesebb szív sem képes megtagadni.~ ~– Óh,
168       X|                 város. Ő szegény semmit sem tud arról a veszélyről,
169       X|         kisasszony is bizonyítá, hogy ő sem találja, pedig már kereste
170       X|                nem tartotta a szavát.~ ~Sem inasok, sem lovászok nem
171       X|                 a szavát.~ ~Sem inasok, sem lovászok nem tudtak felőle
172       X|              ivadékáról még csak annyit sem tudnak a gyámatyai háznál,
173       X|               Tarnaváry maga legkevésbé sem aggódott. Olyan nagy gyerek
174       X|              vegyült a zene közé. Senki sem látszik azt észrevenni.~ ~
175       X|                 akkor a rajtam levő ing sem az enyim; olyan ember vagyok.
176       X|                 vagyok épkézláb, semmim sem hiányzik; tíz percig egyedül
177       X|               annyi idős voltam, szólni sem mertem ily nagy társaságban.
178       X|             rettentő explózióból semmit sem hallottunk.~ ~– Ez onnan
179       X|           tűzzel, oly ifjú bájjal senki sem tudja táncolni a lengyelt,
180       X|             legkényelmesebb hely, senki sem fűszerezi kínálkozásaival
181       X|                    ilyesminek még hírét sem hallottam. Szökőkút a leszúrt
182       X|     szökőkutakról ott a ház előtt senki sem tudott a konyhákon túl semmit.~ ~
183       X|              fülébe sugdosnak. És senki sem vette azt más észre.~ ~–
184       X|                saját rémülete űz, senki sem törődik a másikéval. A tánctermekben
185       X|           tegyenek értök valamit, magok sem tudták, mit. A lépcsők közepén
186       X| jajveszékelőknek, kik közől legtöbb azt sem tudta, mihez kezdjen.~ ~
187       X|                e percben egyetlen lámpa sem világított meg; azokat is
188       X|              onnan jött, arrafelé senki sem látszott menni.~ ~A háziállatok,
189       X|                mind onnan, arrafelé egy sem.~ ~A menekvők bámulva pillantának
190       X|               végig lehete látni, senki sem volt bennök, mind elfutottak
191       X|                 az ifjú kezét, s – maga sem tudta, hogyan történt –
192       X|                  A vendégek közől senki sem mehetett haza, a hintók
193       X|           Biztatott mindenkit, hogy fel sem kell venni az egész veszedelmet,
194       X|               már ilyesmi Pesten, akkor sem lett semmi különös baj.
195       X|              hogy siessünk, akkor senki sem fizeti meg a fáradságot,
196       X|     rendelkezésemre.~ ~– Ohó! Arról szó sem volt köztünk. Az nincs a
197       X|               Trommellel, nekünk semmit sem adott. Legények! Ki a Dunára!
198       X|                 engem uccse. Még sáphoz sem jutottam.~ ~Hagyjuk őt morogni.
199       X|             nagy szó volt mondva; senki sem tudott ellene szólani.~ ~–
200       X|               életveszélyes küzdés után sem bírtak odább menni a partnál,
201       X|                 csak krajcárt, Ötvenért sem mozdulunk innen.~ ~– Hát
202       X|                  melynek már csáklyával sem lehetett a fenekét érni.~ ~ ~ ~
203       X|          eleveníté egyetlen emberi hang sem. A ház lakói vagy elmenekültek
204       X|                 paripával a Dunát, s ki sem fáradt az bele. De most
205       X|           hasonló hangot nem hallottunk sem azelőtt, sem azóta; szelíd
206       X|                 hallottunk sem azelőtt, sem azóta; szelíd biztatás és
207       X|                abban.~ ~Zoltán még most sem felelt volna; valami magyarázhatlan
208       X|               szeret, még csak kisujját sem képes kinyújtani.~ ~– Fogd
209       X|           tiltott eszmékre, hisz ő maga sem ismer semmit, nem hízelghet
210       X|         hízelghet neki, mert hiszen azt sem tudja, mit neveznek szépnek.~ ~
211       X|                 azóta pedig soha a feje sem fájt. Mert ő bizton elmehetett
212       X|        elmenetel miatt Vilmának mi baja sem történhetett, az elmaradás
213       X|                 csak hegedülni tud, azt sem igen nagyon, míg Vilma úgy
214       X|                Arra, hogy engemet senki sem szeret.~ ~– Hát én? – kérdé
215       X|              Hát az édes papája?~ ~– Az sem, senki sem. Minek is szeretnének?
216       X|               papája?~ ~– Az sem, senki sem. Minek is szeretnének? Mi
217       X|                 nem igaz; én nem vagyok sem jó, sem szép. Azt csak mondják,
218       X|             igaz; én nem vagyok sem jó, sem szép. Azt csak mondják,
219       X|               bánnám, s tudom, hogy más sem bánná, ha már régen-régen
220       X|                 hagyni, mert neki semmi sem kell, csak hogy az ő kedves
221       X|       csengetett már a cselédeknek; egy sem jelent meg a hívásra. Hallatszott,
222       X|           hallja, vagy nem ér rá. Senki sem törődik vele, hogy a szomszéd
223       X|              ott a vizek tetején, mikor sem fa, sem hegy nem látszik
224       X|            vizek tetején, mikor sem fa, sem hegy nem látszik már ki
225       X|           rokonlánc köti, egyik nevénél sem is jött szemeibe könny.
226       X|                 szólni akar, de egyikre sem volt képes.~ ~Jól mondád,
227       X|                    Látja ön, hogy lépni sem tudok.~ ~Nem volt pedig
228       X|                vagy hét férfi közől egy sem tudott kormányozni, a jég
229       X|                 magához nem tért, senki sem tudta, hová van elrejtve.
230       X|              elég segítő kéz van, közel sem ment, midőn Vilmát a tutajról
231       X|           beszélni. És Vilma – egy szót sem szólt Zoltánról senkinek.~ ~
232       X|                 túl van terhelve, senki sem fér rá több, és még annyian
233       X|                eltávozó után, felényire sem érezve a veszélyt, hogy
234       X|                vannak egy ellen. Az mit sem tesz. Himpellérek azok,
235       X|             csáklyával, a többit számba sem vette, s Kovács kardja markolatban
236       X|              Emberül van, fiam, remekbe sem adhattál volna külön csapást!
237       X|               kísértené a sorsot. Senki sem ajánlkozik rá. Ekkor egy
238       X|             club of travellers asztalán sem fordult még elő, aminthogy
239       X|                szerencsétlenségre senki sem hozott magával opernguckert.
240       X|              könyörög alássan, semminek sem oka. Ő mindent akar, és
241      XI|                lett volna, még a sírban sem leendett szabad feküdnie;
242     XII|             szeretett ifjú még csak fel sem keresi őket. Rudolfnak ezt
243     XII|            kerülni. Családjának még azt sem volt szabad tudni, hogy
244     XII|        kötekedni akar. Ő biz egy szóval sem bízta senkire, hogy Rudolfnak
245     XII|                élc volt, amiért egyszer sem tudósíttatá.~ ~A pesti gyásznapok
246     XII|             betűket.~ ~„Erről én semmit sem tudok, mert én nem bíztam
247     XII|            kreténnek nincs rokonszenve, sem szerelme.~ ~Rudolf meg volt
248     XII|              sírjában; ő még szintaxist sem végzett, s gyűlölt mindent,
249     XII|                Az én fickóim bezzeg azt sem tudják, mi fán terem a könyv;
250     XII|                per által árthasson, szó sem lehetett, a saját magát
251     XII|                 hozzá; nincs a tengeren sem stáció, sem vendégfogadó,
252     XII|            nincs a tengeren sem stáció, sem vendégfogadó, s én ettől
253     XII|               hallottam róla egy commát sem. Képzelheted azt az anxietást,
254     XII|                való a tenger, az anglus sem menne arra, de nem fér egymástól
255     XII|               sok puruttya nép, hogy mi sem tökmaggal élünk idehaza.
256     XII|            szirup; abból tudom, hogy ki sem fog látszani.~ ~A legközelebbi
257     XII|          számára, s még a mennyországba sem egyedül megy fel, oda is
258     XII|             megyek át, mert nem irtózom sem a Dunától, sem a tengertől
259     XII|              nem irtózom sem a Dunától, sem a tengertől úgy, mint attól
260    XIII|    Magyarországon.~ ~Legkisebb hivatást sem érzek magamban bírálatot
261    XIII|            rövidségnek okáért, egy szót sem szólni.~ ~Mindannyian fogunk
262    XIII|        históriai múltnak.~ ~Akkor senki sem csodálkozott azon, hogy
263    XIII|                 kiáltott rá.~ ~De senki sem kiáltotta oly hangosan ezt
264    XIII|            holmi hercegi lakók számára, sem kapuspáholya, sem előszobája,
265    XIII|              számára, sem kapuspáholya, sem előszobája, sem tágas lépcsői
266    XIII|           kapuspáholya, sem előszobája, sem tágas lépcsői nincsenek,
267    XIII|                veszi észre, hogy senkit sem lát a szobában, míg egy
268    XIII|           megláthatná, hogy semmiképpen sem vagyok beteg. Au contraire.
269    XIII|             szabad inni egy csepp vizet sem.~ ~– Hát?~ ~– Enni is csak
270    XIII|                 ütött?~ ~Az ugyan egyet sem ütött, mert nem volt felhúzva,
271    XIII|                 és semmi teremtő erőnek sem lehet már kedve azt egészen
272    XIII|             céljaink létesítésére semmi sem oly kívánatos, mint kedves
273    XIII|          tetszik, ő azért egy fillérről sem mond le, hogy a grófot e
274    XIII|                 hasonló esetekért senki sem lőtte még magát főbe. Szentirmay
275    XIII|            legkisebb félreértés felhője sem fogja ezentúl megháborítani,
276     XIV|                  akik különben tájékára sem szoktak menni; még több
277     XIV|                 volt delnőket bizonyára sem Tell Vilmos nyitánya, sem
278     XIV|               sem Tell Vilmos nyitánya, sem a következett cavatinák,
279     XIV|                a következett cavatinák, sem az ünnepélyes „Eja mater”
280     XIV|            rokonságához tartozik? Senki sem ismerte, ki lehet. Ki emlékezett
281     XIV|               hanem a lyánkát bizony én sem ismerem. Még sohasem láttam.
282     XIV|                 fogadni lehetne, hogy ő sem ismeri azt a fiatalembert,
283     XIV|                 az előcsarnokon; ő maga sem tudta, hogyan történt, amint
284     XIV|              odajárni a világban, sehol sem menekülhetni egy kedves,
285     XIV|              Zoltán és Rudolf között ők sem ismerheték.~ ~Zoltán sietett
286     XIV|                titka, aki nem rejtegeti sem örömét, sem bánatát, sem
287     XIV|               nem rejtegeti sem örömét, sem bánatát, sem hajlamait,
288     XIV|                sem örömét, sem bánatát, sem hajlamait, mert tudja, hogy
289     XIV|           felkeresni, de az neki eszébe sem jutott, s ha egykor gondolatjába
290     XIV|             kezdje? Egyetlen gondolatja sem volt még rá. Annyit tudott,
291     XIV|          hozzájok. Ez előszeretet sehol sem lehetett annyira indokolva,
292     XIV|                  s még semmi készületet sem mutatott, hogy máshová akarna
293     XIV|             hogy aminő veszély torkában sem az égő hajón, sem az indusok
294     XIV|              torkában sem az égő hajón, sem az indusok berkében, sem
295     XIV|                sem az indusok berkében, sem a tűzokádó krátere előtt
296     XIV|                Kovács három hétig hírét sem hallotta védencének, ki
297     XIV|            amelyben nem lakhatott soha, sem ő, sem felesége.~ ~Zoltán
298     XIV|              nem lakhatott soha, sem ő, sem felesége.~ ~Zoltán szót
299     XIV|            dolog.~ ~Bogozyn egy cseppet sem látszott meg, hogy pénze
300     XIV|               könyökén támadt szakadást sem foldoztatta be, pedig másutt
301     XIV|             viszonza készen Bogozy, fel sem tekintve a papirosról.~ ~–
302     XIV|     példabeszéddé vált. Ezt öntől senki sem vitatja el.~ ~Bogozy is
303     XIV|              fel hozzá; másnak senkinek sem lesz otthon.~ ~Milyen lassan
304     XIV|                 sornál, amit elolvasott sem emlékezett rá, minden óraütés
305     XIV|                Nincs benne egy vakarás, sem egy betűhiba. Bár tessék
306     XIV|               látta, hogy Zoltán semmit sem felel, csak egyre azt az
307     XIV|                 pincebolt, melyet senki sem látott soha nyitva; az ember
308     XIV|                 alakokról még sejtelmed sem volt, miknek csípése halálos,
309     XIV|                bezárta maga után, senki sem háboríthatá, semmi nesz
310     XIV|          látogatni, aminőt még említeni sem hallott azelőtt, aminőt
311     XIV|                percig névről említtetni sem hallott, s csak a rettenetes
312     XIV|                 vár.~ ~Tovább egy betűt sem olvasott a perből. Nem akarta
313      XV|                 tekintve, az legkevésbé sem lepte volna meg. A lélek
314      XV|                  amennyinél több ezután sem lesz, tíz esztendő múlva
315      XV|                lesz, tíz esztendő múlva sem.~ ~Kovács összefonta a karjait,
316      XV|                 a tengerre, és senkinek sem fogok terhére esni, sem
317      XV|                 sem fogok terhére esni, sem barátaimnak, sem ellenségeimnek.~ ~–
318      XV|          terhére esni, sem barátaimnak, sem ellenségeimnek.~ ~– Kedves
319      XV|                     Midőn még a per meg sem volt nyerve.~ ~– Midőn még
320      XV|               nyerve.~ ~– Midőn még meg sem volt kezdve. Óh, ezeknek
321      XV|          megismerjem. Maszlaczky itthon sem volt akkor.~ ~– Maszlaczky
322     XVI|                addig? Azután majd senki sem háborgatja.~ ~– Az istenért!
323     XVI|             felügyel.~ ~– Mi egy percig sem távozhatunk el tőle.~ ~–
324     XVI|            tárgyhoz szólok. Nagyságodat sem akarom hosszasan terhelni.
325     XVI|                kell bírni.~ ~Kovács meg sem köszönte a szíves oktatást,
326     XVI|             Abellino William segélyével sem bírt annyira menni, hogy
327     XVI|               többé! Nagyságodnak senki sem vethet karaktertelenséget
328     XVI|        Maszlaczky Gábor, aki nem vagyok sem gróf, sem báró, sem gentleman;
329     XVI|                aki nem vagyok sem gróf, sem báró, sem gentleman; de
330     XVI|              vagyok sem gróf, sem báró, sem gentleman; de azért kezemet
331     XVI|              sált nyakáról, pedig senki sem kérte rá.~ ~A szerencsétlen
332     XVI|               tulajdonítá, s egy szóval sem szakítá félbe.~ ~Maszlaczky
333     XVI|      egyenességgel.~ ~– Azt én világért sem teszem. Tettem-e valaha?
334     XVI|         eltávozott.~ ~Abellinót annyiba sem tekinté, mintha egy darab
335     XVI|                 elment embert. Semmi jó sem néz ki a szeméből. Nem mernék
336     XVI|               az embert pofon, hogy azt sem tudja meg, ki volt.~ ~–
337     XVI|                    Én, uram? Én anélkül sem védelmezhetném meg önt,
338     XVI|              annyi tudása, annyi érzete sem volt, mint egy darab fának,
339    XVII|          melynek ápolásához, ha akarna, sem értene az új gazda, mert
340    XVII|               mennyiségéről még fogalma sem volt.~ ~Ez a gondolat kínzotta
341    XVII|              szegény lesz, hogy semmije sem marad, de mit tesz az! Megmarad
342    XVII|               okát még csak sejtelemmel sem bírták utolérni, s mindenki
343    XVII|              percsomónak még csak hamva sem maradt ott; minden eltűnt,
344    XVII|               az öreg. – Most már semmi sem gátolja, hogy őt meglátogassa,
345    XVII|                magamat. E percben semmi sem vagyok. És én senkinek sem
346    XVII|              sem vagyok. És én senkinek sem akarok terhére esni; legkevésbé
347    XVII|                 emberek szívei!~ ~Éjjel sem pihentek meg sehol, váltott
348   XVIII|             ugyan valószínű, hogy egyik sem hallotta, hogy a másik miről
349   XVIII|               szokottnál, még a bajusza sem volt kipederve.~ ~– Ő a
350   XVIII|            Kárpáthy János úr halála óta sem volt szellőztetve. Nyissuk
351   XVIII|             keresztül-kasul járt. Sehol sem volt a dolgok rendével megelégedve.~ ~–
352   XVIII|               Pör alatti jószágra senki sem örömest költ. Ez rendén
353   XVIII|             javítanivalót talált; semmi sem volt úgy, ahogy kellett
354   XVIII|               jóvoltából nevekedve, meg sem tűrték maguk között a tolvajt,
355   XVIII|             magáéval; természetesen egy sem járt jól, csak az övé.~ ~
356   XVIII|                 húszféle könyvet, semmi sem maradt azokból a fejében,
357   XVIII|           Napóleon-pasziánszot, egyszer sem jött ki. Mikor már hetedszer
358   XVIII|              megmozdítson; következőleg sem hat tál étel, sem konfekt,
359   XVIII|          következőleg sem hat tál étel, sem konfekt, sem desszertek,
360   XVIII|              hat tál étel, sem konfekt, sem desszertek, sem vad, sem
361   XVIII|                konfekt, sem desszertek, sem vad, sem szelíd pecsenyék,
362   XVIII|                sem desszertek, sem vad, sem szelíd pecsenyék, sem édes,
363   XVIII|              vad, sem szelíd pecsenyék, sem édes, sem keserű tészták
364   XVIII|             szelíd pecsenyék, sem édes, sem keserű tészták nem egzisztálnak
365   XVIII|               Még énvelem dacolnak. Egy sem fogja a lábát többé a kastélyba
366   XVIII|                Tamás visszatért, semmit sem hozván magával, mint két
367   XVIII|         rokonokkal és szomszédokkal, az sem volt, aki a kaput kinyissa
368   XVIII|              haragoskodék a tanácsos. – Sem szakácsot, sem egyebet nem
369   XVIII|              tanácsos. – Sem szakácsot, sem egyebet nem hoztam magammal,
370   XVIII|               egész úri vendégsereg, és sem egy inas, sem egy szobaleány,
371   XVIII|           vendégsereg, és sem egy inas, sem egy szobaleány, sem egy
372   XVIII|               inas, sem egy szobaleány, sem egy szakács a háznál. Mit
373   XVIII|               le volt gázolva, beszélni sem mert, vagy olyanokat mondott,
374   XVIII|          olyanokat mondott, amiket maga sem értett, a statutiónál figyelmeztetni
375   XVIII|          legutolszor láttuk őket, egyik sem gyermek többé, a vak leányka
376   XVIII|                egymással, még a falevél sem hallja meg, mit mondanak.~ ~–
377   XVIII|            hallja-e meg valaki.~ ~Senki sem járt hozzájok közel, mindenkit
378   XVIII|                 keresné ott, akit sehol sem lát.~ ~– Minden virág, amit
379   XVIII|               statutio éjszakáján senki sem aludt olyan rosszul a kárpátfalvi
380   XVIII|           általa. Egész nap egy jó szót sem szólt hozzá, este mindenkitől
381   XVIII|               elbúcsúzott, őrá pedig rá sem nézett.~ ~Ez kétségbeejtő.~ ~
382   XVIII|               Dehogy csókolt kezet, azt sem mondta, hogy itt van. Suttyomban
383   XVIII|              vigasztalandá, miszerint ő sem foghatja meg, mint lehessen
384   XVIII|             színpadok minden arcfestéke sem tehette volna.~ ~– Mennem
385   XVIII|              Ennek a gondolatnak helyet sem engedett agyában.~ ~Sőt
386   XVIII|         megsértettek, ott én nem vagyok sem udvarias ember, sem jó barát,
387   XVIII|              vagyok sem udvarias ember, sem jó barát, sem tanácsos,
388   XVIII|           udvarias ember, sem jó barát, sem tanácsos, ott én csak férfi
389   XVIII|               kedves barátom uramat, ki sem fiúnak, sem leánynak nem
390   XVIII|          barátom uramat, ki sem fiúnak, sem leánynak nem érezte magát
391   XVIII|              udvarából, hogy még vissza sem tekintett; csak a vadaskerten
392   XVIII|          meglője.~ ~Tiszafüredig itatni sem engedett a kocsisnak, még
393   XVIII|      félreértésnek. De még Tiszafüreden sem érezé magát biztonságban,
394   XVIII|           nyerte meg, mert abban ítélet sem hozatott, az alperes jószántából
395   XVIII|         elenyészett, és arra hivatkozni sem lehet; a Kárpáthy jószágok
396   XVIII|          hallgatag szívben, mikor senki sem kérdezi?~ ~Van-e sejtelmetek
397   XVIII|       minélfogva egy kínálkozó alkalmat sem mulaszthat el, hol valami
398   XVIII|             hogy mit akarnak, tán magok sem tudnák.~ ~Hogyne volna tehát
399   XVIII|          magyarázat, hogy ez után senki sem fog olyasmit szememre vetni,
400   XVIII|              csizmában pőre atyánkfiai, sem az ólmos bot nem szól bele
401   XVIII|               tartozott, kik csak azért sem engednek, mert mások úgy
402   XVIII|             leghatározottabb ellenfelei sem biztosak felőle, hogy az
403   XVIII|                 mint balra, de senkivel sem szorít kezet, s csak messziről
404   XVIII|               mert voltaképpen senkihez sem beszél.~ ~Az elnök lemorzsolá
405   XVIII|               igen jól tudja, hogy neki sem kötelességében, sem érdekében
406   XVIII|                neki sem kötelességében, sem érdekében nem áll a tüdejét
407   XVIII|                  Ezt a fáradságot senki sem volna képes oly megilletőleg
408   XVIII|           mesterségét, annálfogva semmi sem volna nevetségesebb, mint
409   XVIII|               effélét, amelyekből senki sem lett okosabb, mint azelőtt
410   XVIII|                  hogy egyhirtelen senki sem bírta magát beletalálni
411   XVIII|         általános hahota közepett senki sem látszott észrevenni, hogy
412   XVIII|              utolsó szavait igazán maga sem értette a szónok. „Ki vele!
413   XVIII|               tömegen, melynek haragját sem érteni, sem félni nem látszott.~ ~
414   XVIII|            melynek haragját sem érteni, sem félni nem látszott.~ ~Csak
415   XVIII|           szalasztá ide uraságodat! Azt sem igen tudom, vannak-e ott
416   XVIII|              lehordalak, hogy a lábadon sem állsz meg!~ ~– De hát méltóztatik-e
417   XVIII|                 kihúzva kezében, s lőni sem igen próbálhatott egyebet
418   XVIII|         Egyszóval Tarnaváry egy cseppet sem ijedt meg azon titok felfedezésétől,
419   XVIII|       közelíteni hozzá semmi szín alatt sem volt tanácsos, mert úgy
420   XVIII|                 hogy mire hazaért, maga sem ismert magára, egyik arca
421   XVIII|             megvető nyugalma egy percig sem hagyá el.~ ~A béresek és
422   XVIII|           székvárosból, s Pozsonyig meg sem állani, ahol aztán elegendő
423   XVIII|                hogy nem, egy pohár bort sem fog adni senkinek.~ ~Mennyivel
424   XVIII|        nyithatni, kedves barátom. Miben sem gyönyörködöm annyira, mint
425   XVIII|               érdekében semmi áldozatot sem sokallunk, és ha sikerül
426   XVIII|        megcselekszik, az semmi kétséget sem szenved; az ember oly alázatos,
427   XVIII|                egyetlenegy józan embert sem találhatni; mindnyájan édes
428   XVIII|               miénk! Kiss Miska mutatni sem merte magát Kokánfalván
429   XVIII|          embereibe pedig még hat órakor sem lehetett lelket verni. Hasztalan
430   XVIII|             megy, legkisebb aggodalomra sem lehet ok, a pozíciók megvíhatatlanok,
431   XVIII|               állványon még akkor senki sem volt jelen néhány kíváncsi
432   XVIII|                 arcát, mely e diadalban sem bírt kipirulni, s magában
433   XVIII|      mindnyájunkra.~ ~A főispán úr erre sem felelt semmit, szép nyugodtan
434   XVIII|            beszélt Tarnaváry.~ ~– Semmi sem fontosabb a jelen ügynél!
435   XVIII|         fontosabb a jelen ügynél! Semmi sem elébb való kötelesség ennél,
436   XVIII|          fordított olvasmányában, s oda sem hallgatott.~ ~E megvető
437   XVIII|                 bárány Tarnaváryt, hogy sem látott, sem hallott többé;
438   XVIII|            Tarnaváryt, hogy sem látott, sem hallott többé; az erőszakosan
439   XVIII|               hogy a zárt tömegen sehol sem lehetett keresztülhatolniok,
440   XVIII|                  A rossz példánál semmi sem gyümölcsözőbb; az ingerelt,
441   XVIII|               kell őket verni!~ ~Amazok sem veszik tréfára a dolgot,
442   XVIII|                  kedves barátim”. Senki sem hallgatott rá. Olyan szép
443   XVIII|                 mint egy macskát. Senki sem kérdezősködött utána többet.~ ~
444   XVIII|          bizonyára azóta egy csepp bort sem ittak. Azelőtt sem itták
445   XVIII|                 bort sem ittak. Azelőtt sem itták Szentirmay borát;
446   XVIII|                ő itatta le. Az irigység sem mondhatja, hogy Szentirmay
447   XVIII|             templomon kívül.~ ~Azzal rá sem nézett többet, hanem ment
448   XVIII|                minden törekvése mellett sem férhetett hozzá.~ ~Az elnök
449   XVIII|                tiszteletlen felindulást sem engedett arckifjezései közé
450   XVIII|               Méltóságos uram, egy szót sem értettem ezen gyönyörű beszédből,
451   XVIII|                 úgy tett, mintha semmit sem értene, pedig olyan közel
452   XVIII|              soha, egy harapás kenyeret sem, sem pedig uraskodni oda
453   XVIII|               egy harapás kenyeret sem, sem pedig uraskodni oda még
454   XVIII|             vertek; még csak szolgabíró sem járt a tájékon, mióta ember
455   XVIII|             mint ősapáinké, és semmivel sem kisebb bennünk a tudomány
456   XVIII|             tollasokat, mintha soha itt sem lettek volna.~ ~Ez a szép
457   XVIII|        Szentirmay, Kárpáthy!~ ~Egy hang sem éltette Kőcserepyt.~ ~–
458   XVIII|         bocsátani a dolgot, midőn senki sem szól az ellenfél mellett?~ ~
459     XIX|           szégyen közös. A diadallal ők sem fognak dicsekedhetni senki
460     XIX|            marad neki az a vigasztalása sem.~ ~A fáklyászene hősei nem
461     XIX|          fáklyászene hősei nem találták sem Rudolfot, sem Zoltánt szállásaikon;
462     XIX|              nem találták sem Rudolfot, sem Zoltánt szállásaikon; mindkettő
463     XIX|                 legkisebb undorító tény sem történt. A választók háromnegyede
464      XX|                 kerüli; legjobb barátai sem találják korszerű vállalatnak
465      XX|              most mindennek vége; senki sem gondol rá többet, elfeledték,
466      XX|                  hátirat nélkül… Semmit sem válaszoltak rá… De mégis:
467      XX|             látni, s a kisasszony hátra sem tekint.~ ~A határból is
468      XX|              után, ki egyedül, senkitől sem kísérve tűnik el előle az
469      XX|                mindig, vagy akarta vagy sem.~ ~S hogy elcsodálkozott
470      XX|                ezen jött volna. Semerre sem látott már világosságot,
471      XX|          Kiáltozni kezdett utána. Senki sem jött elő szavára. Éjszaka
472     XXI|               hogy ne fogjon a fegyver, sem amulettot nem hordok a nyakamban,
473     XXI|              Aki egész életében egyebet sem tett, mint örökké magánviadalokban
474     XXI|               aki saját életével annyit sem törődik, mint egy elvetett
475     XXI|                 abban, hogy saját magát sem becsüli többre egy kósza
476     XXI|               erdőben lelőnek, senkinek sem szükség rajta sajnálkozni;
477     XXI|                 az ilyen emberrel senki sem állítja örömest magát szembe,
478     XXI|         szépszerével, mert itt senkinek sem tetszik az ábrázatja.~ ~
479     XXI|            fogja őt vagdalni, hogy maga sem ismer többé magára.~ ~Két
480     XXI|               Két napig azután egyébről sem beszéltek, mint a bekövetkezendő
481     XXI|             gyermekét –, oda, ahova hír sem jön a világból, ott fogunk
482     XXI|              elfeledve élni, ahol senki sem beszél rólad, egyedül én,
483     XXI|            legjobban bámulják!…~ ~Sehol sem találkozhatni vele, mert
484     XXI|                szilárd jelleme? Még azt sem kérdik: tud-e magyarul?
485     XXI|              utánok iratni nevét.~ ~Azt sem tudta jóformán, mi lesz
486     XXI|              aztán Dabroni, azt hallani sem lehetett többé a rá támadt
487     XXI|                 Szentirmay semmi hatást sem mutatott arcán; ő tökéletesen
488     XXI|           Becsületemre mondom, senkivel sem.~ ~– Melyik önnél a legkorábbi
489     XXI|         maradnak el Rudolftól egy napra sem többé.~ ~– De már holnapig
490     XXI|                 Ígérd meg, hogy semmire sem gondolsz egyébre, mint hogy
491     XXI|               másikat váltja fel. Senki sem találja el valóban, mi a
492     XXI|                  másszor a jelenlevőket sem látja, s a puszta erdőről
493     XXI|          előhozzák a kardokat. Egyiknek sem voltak azok kezében addig.
494     XXI|                ketté, hogy az ítéletnap sem csinált volna belőle egyet.
495     XXI|                  Fél kilencig semmi hír sem jött ellenfeléről. Akkor
496     XXI|                 elmaradásaért, aki vele sem ezúttal, sem soha többé
497     XXI|    elmaradásaért, aki vele sem ezúttal, sem soha többé meg nem fog vívhatni,
498    XXII|                 szobaleányt is. Egyitek sem volt itt, csak az a fehér
499    XXII|          észrevenni. És még más valamit sem volt szabad neki megtudni,
500    XXII|          Szegény kis leánykám, még arra sem lehettem ott, hogy a koszorút
501    XXII|               halotti koszorút; még meg sem csókolhattam utoljára. Énelőttem
502    XXII|               fennhangon. Óh, azt senki sem tudja, sem ti, sem az orvosok.
503    XXII|                Óh, azt senki sem tudja, sem ti, sem az orvosok. Csak
504    XXII|                senki sem tudja, sem ti, sem az orvosok. Csak hárman
505    XXII|    keresztülhangzott; napok óta szemeit sem hunyta le soha, s ha leánya
506    XXII|                hallgatózni, semmi neszt sem hallott. Elébb benyitott
507   XXIII|                nem felelt reá? És senki sem bírta azt kitalálni. Most
508   XXIII|               azután az enyim… De egyik sem soká maradt a másik után…
509   XXIII|               és az azelőttit is. Egyik sem tudott használni, mint nem
510   XXIII|                 mint nem javítand a mai sem. A tudomány hatalmának itt
511   XXIII|           Szentirmáról még semmi válasz sem jött.~ ~Odakünn fergeteges,
512   XXIII|                  lihegett… Óh, és senki sem tud segíteni rajta.~ ~Megint
513   XXIII|               szót szólj neki, és semmi sem fog megtörténni; szólj vele,
514   XXIII|                a kastélyon belől. Senki sem aluszik. Gyertyákkal, lámpákkal
515   XXIII|                  Kőcserepy nem hallotta sem az óraütést, sem a csengettyűt,
516   XXIII|               hallotta sem az óraütést, sem a csengettyűt, sem a további
517   XXIII|            óraütést, sem a csengettyűt, sem a további neszt. Lelke egészen
518   XXIII|             egészen másfelé járt.~ ~Azt sem vette észre, hogy valaki
519   XXIII|        ellenségei fájdalmának.~ ~Szólni sem tudott hozzá sokáig. Az
520   XXIII|            lenni; nem törődöm én többet sem a világ zajával, sem a gazdagsággal;
521   XXIII|             többet sem a világ zajával, sem a gazdagsággal; ő lesz az
522   XXIII|                 Katinka idejöttéről mit sem tudott.~ ~– Meghallottam,
523   XXIII|              előszálló rémek.~ ~Senkire sem ismert; akárki jött ott
524   XXIII|                 szóknál Zoltánra, és az sem őreá, de azért úgy értették
525    XXIV|              üdvözlik a tanácsost, és ő sem mosolyog eléjök, mint szokta
526    XXIV|               hogy látja az, akit senki sem lát.~ ~Ez a sóhajtás azt
527    XXIV|                 szó nélkül.~ ~Tarnaváry sem szólt hozzá mind ez ideig,
528    XXIV|                ajtót a tanácsos, vissza sem nézve többé, oly hirtelen
529    XXIV|                A távozó egyetlenegyszer sem nézett vissza.~ ~Amint az
530    XXIV|      örökváltság díja, még csak kamatra sem adák, mert csak azt hitték,
531    XXIV|            Fényesebb pompával még senki sem ülte meg menyegzőjét, és
532    XXIV|                 több igaz áldás senkire sem szállott esküvője napján.~ ~
533     XXV|           Maszlaczky úr ajánlatát, vagy sem.~ ~Maszlaczky úrra nézve
534     XXV|                 akarta látogatni, egyet sem talált otthon. Talán ki
535     XXV|                 praecor!”~ ~Midőn senki sem akart többé Maszlaczky úrra
536     XXV|                    Erre az arcra sehogy sem emlékezett. Ilyen kopasz
537     XXV|                  ki még ez ideig sálját sem merte levetni nyakáról,
538     XXV|             szoba legszélső szegletében sem volt előle tökéletesen biztos.~ ~
539     XXV|               kiszapulja önt, hogy maga sem ismer magára.~ ~Maszlaczky
540     XXV|               van, hanem azon nem segít sem a hidropátia, sem az allopátia,
541     XXV|                 segít sem a hidropátia, sem az allopátia, sem a homöopátia,
542     XXV|           hidropátia, sem az allopátia, sem a homöopátia, sem az izopátia
543     XXV|            allopátia, sem a homöopátia, sem az izopátia etc. graeca,
544     XXV|       kíváncsian, aki még csak távolról sem remélte azt, hogy Maszlaczky
545     XXV|           pokróc között nem mozdíthatta sem kezét, sem lábát, jól meggyomrozni.~ ~
546     XXV|              nem mozdíthatta sem kezét, sem lábát, jól meggyomrozni.~ ~
547     XXV|               rettenve, hogy egy szóval sem bírta magát védelmezni.~ ~
548     XXV|             valami írás? Nincs egy betű sem. A szó nem bizonyít. Verba
549     XXV|              Abellino minderre egy szót sem tudott válaszolni. Elébb
550     XXV|                de nem bírt kibontakozni sem így, sem amúgy; Maszlaczky
551     XXV|              bírt kibontakozni sem így, sem amúgy; Maszlaczky úr ott
552     XXV|         szomszédok, ki félig, ki sehogy sem öltözötten, egy-egy pokróccal
553     XXV|                 előtt, hogy ő egy ujjal sem bántotta a nemes bárót;
554     XXV|              hogy ám nézzék, hogy őnála sem pisztoly, sem penicilus,
555     XXV|                hogy őnála sem pisztoly, sem penicilus, sem semmi egyéb
556     XXV|                pisztoly, sem penicilus, sem semmi egyéb öldöklő eszköz
557     XXV|                 megfojtani.~ ~Egy óráig sem maradt tovább Maszlaczky
558    XXVI|                 meg van halva, és senki sem kérdezte többé: „Vajon talán
559    XXVI|                 szellemek szokott díját sem adta meg a nagy világ: „
560    XXVI|          követve. Pedig bizonyára senki sem átkozta meg őket.~ ~Zoltán
561  Vegszo|                halál? A halált különben sem tartom megbosszulási eszköznek.
562  Vegszo|         mellékes alakok közől végül meg sem említettem. Szeretem elhagyni