Rész

 1      II|        az előtte nem létezik. Mármost csak tartsuk magunkat mellette,
 2      II|      ismét Budán kell lennem; mármost csak nyargalándum. Kettőt
 3     III|  szerencsénk vele találkozni, mármost légy szíves, „kedves olvasóm
 4       V|   néma jelekkel mutatva, hogy mármost menni készül.~ ~A tanácsos
 5     VII|      már meghalt.~ ~– No, hát mármost fogja kend ezt az írást;
 6     VII|      ákombák írást elolvasni? Mármost ugorj a legjobbik paripára,
 7     VII|      tulajdon gyermekedet”!~ ~Mármost aztán menjen oda, és üdvözölje
 8      IX| delictit, s ráparancsolt:~ ~– Mármost vakarja ki, ha ideírta!~ ~
 9       X|       párját nála hagyva.~ ~– Mármost rögtön siessen ön a dolog
10       X|      vállai körül keríté.~ ~– Mármost siessünk!~ ~– Hová? – kérdezé
11   XVIII|  egyszerre az igazi okot?~ ~– Mármost mi a patvart csinálok ennyi
12   XVIII|     mi jöttünk el tehozzád, s mármost elviszünk magunkkal, és
13   XVIII|      s mutatá tenyérrel, hogy mármost ő is beszélni akar.~ ~–
14     XXI|       hónappal a várt időnél, mármost nem is maradnak el Rudolftól
15    XXII|       még a jó napvilágot is? Mármost lakhattok egyedül ebben
16    XXII|       világban. Hát mit ér az mármost tinektek?~ ~Ily őszintén
17    XXIV|      meg vagy elégülve velem? Mármost térj mennyországodba haza…”~ ~
18     XXV|    hagyta magát riasztani. És mármost ott nincs is mit keresni;
19     XXV|       s tudtára adatván, hogy mármost aztán úgy elhallgasson ám