Rész

 1     III|       mondva, én legkevésbé sem hiszem azt, hogy Szentirmay gróf
 2     III| kirontott a felelettel.~ ~– Úgy hiszem, fog adhatni kedves nagyságodnak
 3       V|        találom, s e részben úgy hiszem, hogy kedves barátom is
 4       V|      sokkal komolyabb férfiúnak hiszem magamat, hogysem hasonló
 5    VIII|      természetes folyása, s úgy hiszem, meg fog benne nyugodni,
 6      IX|    karjába kapaszkodva.~ ~– Úgy hiszem, a méltóságos asszony éppen
 7     XII|      értem; másodszor, mert nem hiszem; és harmadszor és ezerszer
 8      XV|        hajtotta össze –, én azt hiszem magamról, hogy nekem már
 9     XVI|   találkozni este az utcán. Azt hiszem, stilétes pálca volt nála.
10   XVIII|          minél inkább közeledni hiszem azon időt, melyben azon
11   XVIII|     levelet. – Énnekem?~ ~– Úgy hiszem, hogy neked volt címezve.~ ~
12   XVIII|         az ablakon.~ ~Mégis azt hiszem, hogy a nagyobb holló kivájja
13   XVIII|     láncos buzogánya!~ ~Ez, úgy hiszem, oly világos és oly megnyugtató
14   XVIII| megrágja, amit kimond.~ ~– Alig hiszem – szólt Rudolf. – Kőcserepyék
15     XXI|      egész nyugalommal.~ ~– Úgy hiszem – viszonza a brávó –, hogy
16     XXI|        őt.~ ~– Az meglehet. Úgy hiszem, hogy én megelőztem őt.~ ~–
17    XXII| hitetlenül rázta fejét.~ ~– Nem hiszem, ezt csak úgy gondolták
18   XXIII|    amidőn e küszöböt átlépi, de hiszem, reménylem, hogy ön mégsem
19  Vegszo|     jellemmé: Vilma alakja. Úgy hiszem, az olvasó is ehhez érez