Rész

 1      II|         kiálta beszédébe egy új hang. – Apropó! Mai nap Pesten
 2    VIII|         minden gondolat, minden hang megdöbbent szívéhez volt
 3    VIII|    egyszerre valami megdöbbentő hang ragadta ki kábulatából…
 4    VIII|        után semmi, semmi emberi hang nem hallatszott; aki erre
 5       X|       hogy hallgatott el minden hang a földrengés rettentő jelenetére!
 6       X|           E pillanatban ismerős hang szólalt meg a hintó mellett.
 7       X|     erkélyéről erős, parancsoló hang kiáltott le hozzájok.~ ~–
 8       X|       eleveníté egyetlen emberi hang sem. A ház lakói vagy elmenekültek
 9       X|         valami nyugtalan emberi hang szólna hozzá, rémesen, susogva.
10       X|        szívrendítő, szívbuzdító hang ott alant, a vízben úszó
11    XIII|   lépcsőjén az ismeretes vékony hang, mely előttünk már mint
12    XIII| rejtekből valami gyönge, fáradt hang nem nyögdécsel felé.~ ~–
13     XIV|      érzé magára szakadni! Ez a hang, ez megmondá neki, hogy
14   XVIII|        tőle egy ismerős, csengő hang.~ ~– Te vagy! – sóhajt fel
15   XVIII|        figyelmét; valami idegen hang tudakozódik utána, s mire
16   XVIII|     Szentirmay, Kárpáthy!~ ~Egy hang sem éltette Kőcserepyt.~ ~–
17     XXI|      kísérte ki, s a legédesebb hang kérte, hogy holnap reggel
18   XXIII|       álomból egy édes, ismerős hang ébreszti fel egyszerre.~ ~
19   XXIII|          néhány percig így volt hang, mozdulat, lélegzet vétel