Rész

 1       V|          mondhatom.~ ~(– Én is – gondolá magában Maszlaczky úr.)~ ~–
 2     VII|          fogadta azt, de magában gondolá, hogy ez emelkedő boldogságot
 3    VIII| mindkettő egymásra nézett, s azt gondolá, hogy mily szörnyű halovány
 4       X|         most az csak idejönne! – gondolá magában a fiatal jurátus… –
 5       X|      arra nem irányozza tutaját. Gondolá, hogy a templom is adhatott
 6       X|       árvát.~ ~A tanácsos úr azt gondolá, hogy a vaknövelde őfensége
 7       X|   repülnek. Ki vétett ellenök? – gondolá téveteg lelkében.~ ~– De
 8    XIII|   elveszed te az öreg kaszást! – gondolá magában az ügyész, fejével
 9    XIII|          javult a nagy kúrában – gondolá Maszlaczky úr.)~ ~– Még
10     XIV|            Ah, ez hát a göcs!” – gondolá magában.~ ~– Micsoda pöröm
11     XIV|         iskolák fognak épülni” – gondolá egykor magában. A régi Pest
12      XV|          megint „szegény fiú!” – gondolá magában a szolga.~ ~– Mit
13     XVI|         őt megnyerhesse magának. Gondolá, hogy úgysem fog ez addig
14   XVIII|         mindjárt elpityerednek – gondolá magában a fiskális úr.~ ~
15   XVIII|          jó dolog lesz itten!” – gondolá magában a két fiatalabb
16      XX|       erdőn keresztül; Vilma úgy gondolá, hogy annak a szomszéd falunál
17     XXI|   megbosszullak!”, a másik pedig gondolá: „Kedves gyermek, holnap
18     XXI|         el Rudolf megölése után; gondolá, még ráér két óráig maradni;
19     XXV|         most nem szaladhat el! – gondolá Maszlaczky úr. – Különben