Rész

 1      II|       előmozdítani, azt szokta felelni, hogy ő ugyan minden hazai
 2     III| haszontalan csiribiri kérdésre felelni, hanem ő kérdezett:~ ~–
 3     III|    csak azután tartá helyesnek felelni, be-bedugva száját a borostyánkő
 4    VIII|   Rudolf. Egyenesen kellett rá felelni.~ ~– Nem maradok az, Zoltán.
 5      IX|      jó elméncségnek tartá azt felelni rá, hogy az nincs itthon,
 6      IX|     Annyit vissza kellett neki felelni, hogy:~ ~– Kérem alássan,
 7       X|      vagy innen, vagy túl kell felelni.~ ~– Hány?~ ~– Kettő. Igen.
 8       X|       midőn azok beszélnek, és felelni, midőn kérdezik. Ez az én
 9       X|          sietett Maszlaczky úr felelni. Hanem a révészek megálltak
10       X|  tudtak a nagy igyekezet miatt felelni. Szerencsére Zoltán felismerte
11     XII|      tudott kérdezősködéseikre felelni. Minden lépése Zoltánnak
12     XIV|        még közőlük, az meg fog felelni majd mind a hármokért. Óh,
13   XVIII|     bámulatában nem tudott mit felelni.~ ~– Ördöge van önnek, hogy
14   XVIII|        mint a költő.~ ~Erre én felelni nem tudok, mert a határvonalt
15   XVIII|     Zoltán még mindig nem bírt felelni.~ ~Végre Rudolf szólt hozzá:~ ~–
16     XXI|    hogy nem tudott egy szót is felelni.~ ~– Igérd meg nekem, hogy
17   XXIII|    szókra, nem tudott egy szót felelni rájok.~ ~Katinka is odaborult
18    XXIV|        valaki azt találja neki felelni, hogy „meghalt”.~ ~Néha
19    XXIV|     nejét, és nem tud neki mit felelni.~ ~Ime, a fény és az árny…~ ~