Rész

 1      II|  Párizsban. Rossz útjok volt, ugye? Zivataruk is volt a tengeren.
 2      II|       itt van? Nem ismer rám, ugye? Én vagyok Kárpáthy Zoltán.
 3       X|   nevetve. – Kormányos gazda, ugye jó elméncség volt ez kendtől?~ ~
 4       X|   bele.~ ~– Kedvemet keresik, ugye? De én jól tudom, hogy terhökre
 5       X|     azokat különböztetni.~ ~– Ugye, most mindjárt meg fogunk
 6    XIII|   Látja itt ezeket az ereket? Ugye látja? Az egyik milyen kék,
 7    XIII|      Egy, kettő, három, négy. Ugye, négyet ütött?~ ~Az ugyan
 8    XIII| tizenkét évig el fog tartani, ugye?~ ~– Amelyiknek végét fogja
 9   XVIII|    kocsis. Ez így illik össze ugye, hehehe.~ ~Az ügyvéd úr
10     XXI|  múlva vártunk. Azt hittétek, ugye, hogy meg fogtok bennünket
11    XXII|       Szív. De azt nem tudod, ugye, hogy ez miért dobog olyan
12   XXIII|           Te is őt gyászolod, ugye? – kérdé barátnéja fekete
13   XXIII|     eljöttem őt meglátogatni. Ugye nem tettem semmi rosszat?
14   XXIII|       is megemlékeztem rólad. Ugye, kedves atyám? Megmondtam,
15   XXIII|     hajnaláé, és a szívé.~ ~– Ugye, ön nem haragszik énrám? –
16   XXIII|        Még egyet kérek öntől. Ugye, ád ön nekem egy kis helyet,
17   XXIII|   véve szerető szívektől.~ ~– Ugye, majd, Katinkám – suttogá
18    XXIV|       azt látszik lehelni:~ ~„Ugye, meg vagy elégülve velem?