Rész

 1      II|    Szabályos arcvonásain mindig ugyanazon kifejezés, melyet ő maga
 2      II|        sem kívánt előrehaladni, ugyanazon levendulaszín selyemöltönyt
 3      II|   válogatott delnők és hazafiak ugyanazon célra vannak összegyűjtve,
 4      II|        hajfürtei közé tűzött, s ugyanazon ágról leszakítva egy másikat,
 5     III|       az egész Kárpáthy-örökség ugyanazon az úton fog menni, melyen
 6       V|   összetéveszteni. Semmi csoda. Ugyanazon fönséges komolyság az arcon,
 7       V|    fönséges komolyság az arcon, ugyanazon fejedelmi termet, azok a
 8    VIII|       maga előtt… És most ismét ugyanazon sírás! Ah, hová vitte téveteg
 9      IX|    különözve az övéitől, nem is ugyanazon a lépcsőn jártak fel hozzá,
10       X|       árvíztől. Megtudtam, hogy ugyanazon szobában alszik, mely fölött
11   XVIII|       szerzett Kőcserepy úrnak, ugyanazon a napon, melyre mint diadalünnepre
12   XVIII|     megtörténik az, hogy egy és ugyanazon országos jelszót a méltóságos
13      XX|         egy hatalmas spadassin, ugyanazon Dabroni, kivel Tarnavárynak
14     XXI| pamlagra.~ ~A gróf arca most is ugyanazon nyugalmas kifejezéssel bírt,
15   XXIII|          mintha eszméjét mindig ugyanazon tárgyhoz vezetné vissza,
16   XXIII|    egyedül maradt a teremben.~ ~Ugyanazon terem volt az, melyben huszonegy
17    XXIV|         Szentirmay tora után?~ ~Ugyanazon napra halasztá jobbágyainak
18     XXV|       emlékezhető idők óta járt ugyanazon rongyos atillában, télen