Rész

 1      II|        Ádámnak.~ ~A delnő kérdőleg tekinte a furcsa lovagra, míg a
 2      II|           nem mutatta is, érdekkel tekinte az érkező gróf elé, s kíváncsi
 3      II|         okos szemeivel figyelmesen tekinte rajta végig. Zoltánt zavarba
 4      II|            A tanácsos úr hüledezve tekinte szét, ha nem hallotta-e
 5       V|     tanácsosnő szinte zavarodottan tekinte rá, és nem tudott neki mit
 6     VII|           Rudolf elsötétült arccal tekinte maga elé.~ ~– Olvasta valaki
 7    VIII|        hozzá.~ ~Rudolf figyelmesen tekinte az öreg arcára. Hogy tud
 8    VIII|         álltak. Komoly borzalommal tekinte maga mellé. Azt hitte képzelni,
 9      IX|           többé.~ ~Flóra szomorúan tekinte az eltávozott fiú után,
10     XIV|      elprédál.~ ~Bogozy neheztelve tekinte fel e szóra.~ ~– Ugyan már
11      XV|       sírni.~ ~Az ügyvéd szomorúan tekinte rá, azután odalépett hozzá,
12      XV|            jó ember kétkedő arccal tekinte rá, mintha még többet akarna
13     XVI|           szánalom- és megvetéssel tekinte a tehetetlen, nyomorú emberre,
14   XVIII| megszólítás intéztetett, szótlanul tekinte az ügyvédre, s ez meglepetve
15   XVIII|           többé.~ ~Zoltán kérdőleg tekinte Rudolfra. Helyette Katinka
16   XVIII|        Misztizláv furcsa kérdéssel tekinte Tarnaváry szemébe: „Tán
17   XXIII|          Néha könnyebbült sóhajjal tekinte fel a magasba; mintha azon
18   XXIII|               Zoltán érzelemtölten tekinte utána.~ ~Csupa szeretet!