Rész

 1    VIII|    mert mi is szeretni fogunk téged; mikor magadban lész, sokszor
 2    VIII|      abban, hogy mi szeretünk téged, és tudjuk, hogy te is szeretsz
 3    VIII|    hogy ők boldognak lássanak téged. És most üdvözöljük azokat,
 4       X|    Jól van, tehát leiszlak én téged.~ ~– Elvárlak, elvárlak! –
 5     XII|     haza! Hát azért neveltünk téged becsületes, okos embernek,
 6     XII|     posztógyárat, oda beállít téged, magának meg egy irtóztató
 7     XIV|   előhívogattál a sírból, kik téged ismernek, s te is ismered
 8   XVIII|       még jobban fáj, hogy az téged kétségbe ejt, ijeszt és
 9     XXI|  neked, tartozom azoknak, kik téged szeretnek ezen a világon
10    XXII| dehogy ültél itt. Én híttalak téged is, meg Lizát és a szobaleányt
11    XXII|      felelte. – „Csókoltatnak téged”. – „Hogy van Matild?” – „
12    XXII|        Hát mi nem szeretünk-e téged? – kérdezé leányától az
13    XXII|        Hát mi nem szeretünk-e téged?~ ~A gyermek végighúzta
14    XXII|        hogy mi nem szerettünk téged!~ ~A leányka csendesen megfogta
15    XXII|  semmi baja sincsen. Erről én téged meg foglak győzni. Ígérd
16   XXIII|   zivatar. Sejtettem, hogy az téged útban talál, és nem fog
17   XXIII|         Ő is nagyon szeretett téged.~ ~– Tudom. Csakhogy nem
18  Vegszo|      tudod, hogy szeret, hogy téged szeretve hal meg, és kénytelen