Rész

 1      II|          minthogy ő maga keveset szól, hanem enged mást beszélni;
 2      II|        szép, ilyen deli volna! – szól az őszinte asszonyság, gyöngéden
 3      II|               Bocsánatot kérek – szól közbe Zoltán szerényen –,
 4     III|          nő felől tiszteletlenül szól; a haldokló nő halálos ágyán
 5       X|     szokásos.~ ~– Csakhogy jön – szól örvendve Eveline, kinek
 6       X|       tégy már többet a tűzre… – szól bágyadt hangon valakihez. –
 7       X|          Megbocsásson, jó uram – szól a kereskedőnek –, elébb
 8       X|              Sajnáljuk, madame – szól a báró kalapot emelintve –,
 9     XII|         belőle, hogy Szentirmára szól a levél, csak elküldte oda,
10     XIV|              No, ne haragudjék – szól tovább Maszlaczky –, lássa,
11   XVIII| atyánkfiai, sem az ólmos bot nem szól bele a vitatkozásokba; e
12   XVIII|        Méltóztatott kimondani! – szól, odalépve az elnök széke
13   XVIII|          dolgot, midőn senki sem szól az ellenfél mellett?~ ~A
14     XXI|         sebből?~ ~– Itt van az – szól az orvos –, a mellén bement,
15     XXI|        ágy fejénél, és reszketve szól férjéhez, ki oly sápadt,
16     XXI|           Gondolja méltóságod? – szól gúnyos mosollyal Dabroni.~ ~–
17    XXII|       veled beszélni.~ ~– Úgy? – szól a tanácsosné nagy kedvetlenül. –
18   XXIII|    tanácsos gyöngéd aggodalommal szól gyermekéhez~ ~– Pihenj egy