Rész

 1       I|       nézzen az égre?~ ~Néha a szelíd fehér csillagok közé egy-egy
 2     III|       a pipát is letéve, egész szelíd hangoztatással monda a bárónak:~ ~–
 3      IX|      Vezúv kitörése. A kedves, szelíd, jó Szentirmay-családnál
 4      IX|      nem csókolta imát lehelő, szelíd ajkait, hogy megzilált lelkét
 5       X|      meg ne ennék a halak.~ ~E szelíd kívánsága a jámbor kapusnak
 6       X|        sem azelőtt, sem azóta; szelíd biztatás és űző rettenet,
 7       X| feküsznek gömbölyű hajfürtjei, szelíd szemeiben, hosszúkás komor
 8       X|    mindenki elé, egy oly édes, szelíd női arc, melynek láttára
 9       X|       közöttük, oly bájos, oly szelíd, oly jó, mint minőket az
10     XIV|        az a halavány nő, kinek szelíd, komolybús anyai arcára
11     XVI|       volt az érkező.~ ~Kovács szelíd, csendes természetű ember
12   XVIII|       desszertek, sem vad, sem szelíd pecsenyék, sem édes, sem
13   XVIII|    alakok lépnek be, elébb egy szelíd, nyájas anyai arc, biztató,
14   XVIII|     szoba árnyékában, az anyai szelíd arc odatámaszkodék az ifjú
15   XVIII|    maga előtt, jó angyalait, a szelíd, nyájas anyát, kinek karjain
16   XVIII|   föltette magában, hogy olyan szelíd lesz, mint a bárány.~ ~–
17   XXIII|   kifejezé magát, s e nyugodt, szelíd angyaltekintetet egy elkárhozott
18  Vegszo|     regényem hosszas menetelét szelíd rezignációval végigvárta,