Rész

 1       X| szólt magában, megkeményítve reszkető testét. Tűrni fogok! Várni
 2       X|    vánkosairól, megragadva a reszkető gyermek kezét.~ ~– Mi lelt,
 3       X|      néhány percre.~ ~Csak a reszkető gyermek lihegése hallatszott
 4       X| csendes nyugalommal ölelé át reszkető társnéját, s amint kezei
 5       X|    tetején halálfélelem közt reszkető csoportok várnak reá, várnak
 6       X|      ide! – kiált indulattól reszkető hangon a szabadító, s a
 7       X|   fel úri termeibe a sápadt, reszkető népet, kiket daliás fia
 8     XIV|    Vilma. Az ismeretlen ifjú reszkető kézzel tette le szemüvegét.~ ~–
 9     XIV|     lépett hozzá, s érzéstől reszkető hangon kérte, kezeit összetéve
10     XIV|    elfojtott hevével tevé rá reszkető kezét:~ ~– Azért ne higgye
11      XV| könnyeit, s nagyot sóhajtva, reszkető lélegzettel szólt:~ ~– Megbocsát
12      XX|    őt megmentsétek!”~ ~Vilma reszkető kézzel hajtá össze a levelet.~ ~–
13      XX|     Hol van leányom? – kérdi reszkető ajakkal a tanácsos.~ ~–
14     XXI|        És rámutatott anyjára reszkető kezével.~ ~– Gyermekem,
15    XXII|  gyermek végighúzta homlokán reszkető kezét.~ ~– Óh, óh! Nem úgy
16   XXIII|     imádott ifja rokonaihoz, reszkető kézzel, reszkető szívvel.~ ~
17   XXIII| rokonaihoz, reszkető kézzel, reszkető szívvel.~ ~Ezt elébb kellett
18   XXIII|    miket fog még beszélni!~ ~Reszkető kézzel fogja meg az ifjú