Rész

 1       I|             kelle tartatni. A kétkedők mosolyogva csoportosultak a Kerepesi
 2      II|           finom társaságban, s evégett mosolyogva monda neki:~ ~– Éspedig
 3      II|             hintázz bennünket…~ ~Ekkor mosolyogva lépett oda az ifjonc, s
 4      II|              Nem éppen – szólt Katinka mosolyogva.~ ~– Akkor hát kedvesed.~ ~–
 5      II|               úr közbefurakodott, nagy mosolyogva s felfelé fordított ravasz-édes
 6      IV|             ott Maszlaczky úr, magában mosolyogva és kezeit dörzsölgetve nagy
 7      IX|              történt odabenn.~ ~Kovács mosolyogva mondá el neki, hogy az a
 8       X|               hallhassa.~ ~Vilma pedig mosolyogva cirógatá a gyermeket, mintha
 9     XIV| elhalaványodott egyszerre – szólta meg mosolyogva a vidám septemvirné.~ ~–
10     XIV|   fejbólintással üdvözlé őt, ismerősen mosolyogva felé, s azután mind a két
11     XIV|            Köszönöm, Zoltán – szólt az mosolyogva –, nem haragszik, hogy így
12     XVI|             közelebb lépett az ágyhoz, mosolyogva.~ ~– Zoltán ügyvédje Pozsonyba
13   XVIII|            sohasem látta másként, mint mosolyogva, akinek kegyei által elhalmoztatott,
14   XVIII|          nyolcat mulatságra.”~ ~Zoltán mosolyogva viszonza:~ ~– Úgy cselekszem: „
15   XVIII|            hozzánk jönni – szólt Flóra mosolyogva, tréfásan –, lásd mi jöttünk
16     XXI|          kávéházba Dabroni, s gúnyosan mosolyogva foglalt helyet egy asztal
17     XXI|                egyik keblére, s nézett mosolyogva a másikra.~ ~Azok poharat
18     XXI|        kebléhez, s olyan édesen, olyan mosolyogva tekint reá.~ ~Ezek a szép