Rész

  1       I   |       keveseket érdekelt ez akkor, és e kevesek mind úgy beillettek
  2       I   |        nagyszerű mulatságot rendezett e napra, s minden tekintélyt
  3       I   |             jó tanácsadást; hisz akik e közös házban megjelentek,
  4       I   |               oly nagyon szeretjük.~ ~E csendes örömben folyt le
  5       I   |          mintha egy szív verne.~ ~„De e zajtalanságban ámulat, mély
  6      II   |               ő tartja Pesten.~ ~Mind e mendemondákhoz részünkről
  7      II   |     élvezetekre fordíthatni, de éppen e keresetmód nem engedi őket
  8      II   |          célszerűen vannak kigondolva e nyári mulatókák. Senkitől
  9      II   |            kerülni, vagy süvegelni.~ ~E szándéka kivitelében sok
 10      II   |            alatt paradicsommá alakítá e boszorkányszombatokra való
 11      II   |               természetesen el voltak e pazar szépségek által homályosítva,
 12      II   |             zúzmarát. Ezerekbe került e fáradságos munka; de midőn
 13      II   |       selyemvirágokból, s nem engedik e titkot eltanulni senkinek).
 14      II   |             előtt meg kell hajolnunk. E nemes mozdulatok, e biztos,
 15      II   |        hajolnunk. E nemes mozdulatok, e biztos, könnyűded társalgás,
 16      II   |          biztos, könnyűded társalgás, e hódító fensőség egyedül
 17      II   |           komornyik kisegít bennünket e zavarból, ünnepélyes jelentés
 18      II   |               bárót egy mosoly illeti e szép hideg arcról. E mosoly
 19      II   |           illeti e szép hideg arcról. E mosoly rá nézve is oly keveset
 20      II   |        asszonyom, csak egyet sajnálok e mai szép napon, és ez az,
 21      II   |          nagysád kertjébe lépek, hogy e napon fogadtatott vissza
 22      II   |               szokatlan piros tüzére, e nyíló korallszín ajkakra
 23      II   |     gyöngédséget, mely leánya láttára e márványtekintet hidegét
 24      II   |                  Az anya elmosolyodék e hízelgő szóra, tanácsos
 25      II   |    tökéletesebb élvezettel bámulhassa e ritka tökélyét a szépségnek.~ ~
 26      II   |               Misztizláv zavarba jött e kérdésre, nem tudva, hogy
 27      II   |           viták folynak már napok óta e tárgyról. Mint hallik, gróf
 28      II   |            tekintetes úr úgy lármázik e finom társaságban, s evégett
 29      II   |            fordulva monda:~ ~– Amidőn e helyen ily szép, ily ragyogó
 30      II   |          melyet az előbbi meg is kezd e szavakkal:~ ~– Disznó meleg
 31      II   |            felelhessen méltó haraggal e kompromittáló kérdésre,
 32      II   |              Rudolf úr és családja!~ ~E szókra élénkebb mozgás kezdett
 33      II   |              tartozott azok közé, kik e társaság tagjait jó barátjaiknak
 34      II   |               egzotikus tünemény volt e simára borotvált társaságban,
 35      II   |        deliségét.~ ~A fiatal Kárpáthy e tekintetben kivétel.~ ~Egész
 36      II   |                 Zoltán azzal igazolja e dicséretet, hogy híven felel
 37      II   |        beszélni, sőt azt várva, mások e szavait elméncségnek tartsák,
 38      II   |           vele, hogy kiképzett dandy. E dicsekedést nem is mulasztja
 39      II   |         nyújtá azt.~ ~– Önnek tetszik e rózsa, ugyebár? Van még
 40      II   |              egészen meg volt lepetve e megszólítás által, s alig
 41      II   |              akkor. Milyen jól néz ki e magyar ruhában; úgy szeretném
 42      II   |           egyszerre ily fecsegő lett. E beszédek által ő némi elégtételt
 43      II   |           inasok gúnyjának tett ki, s e törekvés ifjú szívének becsületére
 44      II   |           egészen elnémult arra, hogy e gazdag méltóságos úrfi nem
 45      II   |             nem az. És mégis jól tudá e percben azt átgondolni,
 46      II   |            itt ő is csak vendég volt; e helyen a jószívűség hasonló
 47      II   |           Zoltán keble úgy emelkedett e szavaknál; sohasem feledte
 48      II   |             Rudolf akárhova tekintett e társaságban, egy elvbarátot
 49      II   |             homéri kacagással fogadva e szép ötletét.~ ~– Sőt igen.~ ~
 50      II   |              ötletét.~ ~– Sőt igen.~ ~E szóra a tanácsos úr közbefurakodott,
 51      II   |              ismét nem bírta kiállani e leány szemeit.~ ~„Miért
 52      II   |            Zoltán, ki jól tudta, hogy e derék táncnemek még a párizsi
 53      II(1)|              a színház megnyitásán, s e szándékában történt változást
 54     III   |          csodálkozni, hogy mint lehet e három bútordarabbal annyi
 55     III   |           biztosság volna; de pótolja e hiányt esernyővel és sárcipőkkel,
 56     III   |         gorombasággal, sem hangerővel e férfiút felyül nem múlja,
 57     III   |            megbocsát kedves nagyságod e kitételért – a pör bevégeztéig
 58     III   |               engedni a bárónak, hogy e szívességeérti hálaérzeteit
 59     III   |             vetődött kedves nagyságod e panaszával, s én felvállaltam
 60     III   |              kiket udvaránál tartott. E részben több bizonyítványunk
 61     III   |               Abellino kacagva, kinek e percben is leginkább a helyzetek
 62     III   |             évig kutattam, fürkésztem e perben; családok mélységes
 63     III   |         kezembe a kulcsot, mellyel én e rejtély zárait fel fogom
 64     III   |              felülve kerek székére.~ ~E pillanatban csengettek.
 65     III   |           azon körülmény, miszerint ő e percben éppen egy egész
 66     III   |         Abellino maga is összeborzadt e szavakra.~ ~– Ez veszélyes
 67     III   |            párbajjal fenyegetett, aki e nő felől tiszteletlenül
 68     III   |                 De uram, mi lelte önt e dicséretekkel? Engem akar-e
 69     III   |               érzé maga körül forogni e szavakra.~ ~– Én oly ártatlannak
 70     III   |              is.~ ~– De mit tartoznak e magasztalások ügyemhez?~ ~–
 71     III   |            ellen elkövetett bűn volna e pert vele megismertetni.~ ~–
 72     III   |               még egy betűt sem ismer e perből.~ ~– De, mon Dieu!
 73     III   |             in hoc signo vinces (mert e jegyben győzünk). Midőn
 74     III   |                akkor gondunk leend rá e per iránti kíváncsiságát
 75     III   |              szolgáltatunk neki, hogy e pert végtül végig elolvashassa.~ ~
 76     III   |        kezdi-e ön érteni a többit? Ha e romlatlan kedélyű, nemes
 77     III   |              Gondolja meg ön, uram. – E szavakat csaknem alázatosan
 78     III   |       választani, én leveszem kezemet e perről.~ ~Azzal kikiáltott
 79      IV   |         vágyókat.~ ~Vajon mi támasztá e mozgalmat? Tán az országház
 80      IV   |              írni! Nem tűrheté tovább e kínzó helyzetet, minden
 81      IV   |            volna kedves barátomhoz.~ ~E szavaknál karját az ügyvéd
 82      IV   |          csodáltuk azt, hogy kimondja e szót: „mama!”; nem szépen,
 83      IV   |              kik fölijedtek álmaikból e kísérteties éneklésre, fejökre
 84      IV   |              s közös erővel dolgoztak e kedvenc eszméjökön, évek
 85       V   |          nagyságot követelt, hogy itt e földön e helyet senki be
 86       V   |           követelt, hogy itt e földön e helyet senki be nem töltheté.
 87       V   |         kényszeríték kegyetlen szülők e házasságra, semmi zsarnoki
 88       V   |          elényt (aquit) arra, hogy őt e derék úr nőül kérje. Emberek
 89       V   |                ha nem volna-e hajlama e tulajdonok úrnőjének ismerni
 90       V   |             szívének választa férjet; e szép mondatot jegyzé fel
 91       V   |        imádkozik vele annak lépcsőin. E tisztelet igen szép fénybe
 92       V   |              Eveline ezt jól tudta, s e tekintetben neki már egész
 93       V   |               Óvakodnia kellett, hogy e közönséges hibájába a túlságos
 94       V   |       mindenki kétségbe volt esve, de e kétségbeesés hangjai hozzá
 95       V   |   erősségekkel tűzve össze. Kár, hogy e szép vitatkozások a világra
 96       V   |           számára fogadta el.~ ~– Óh, e boldogságot méltsád nemcsak
 97       V   |          Maszlaczky úr, ki nem akarta e dicséretet az ezer közől
 98       V   |          Maszlaczky úr kiegyenesedett e szóra, mintha valami nagy
 99       V   |            legszentebb érzelmeimet.~ ~E szavak oly elfogódott hangon
100       V   |          Hízelgek magamnak vele, hogy e művet végrehajtom. Én a
101       V   |          hangban.~ ~– Reménylem, hogy e törhetlen barátságunk e
102       V   |               e törhetlen barátságunk e per által, mely büszkeségem,
103       V   |        kezével.~ ~A tanácsos remekelt e pillanatban.~ ~Arcán egyetlen
104       V   |        hallgatja. Fölöslegesnek tartá e kifejezésteljes néma szünetet
105       V   |       Őszintén kell megvallanom, hogy e gondjaim közepett sokszor
106       V   |     mindannyiszor le kellett mondanom e gondolatról – folytatá a
107       V   |               nincs olyan kincs, mely e kézzel fölérjen.~ ~– Óh,
108       V   |            uradalomba beiktattatik.~ ~E ravasz tételnél ismét azon
109       V   |         kedves fiamnak nevezhessem.~ ~E szóknál Kőcserepy megölelé
110       V   |           csak nem akarja rászedni.~ ~E gyöngéd jelenet után mind
111       V   |            mert jobban érti, mint én. E rendszerhez tartozik az
112       V   |             igen helyesnek találom, s e részben úgy hiszem, hogy
113       V   |          családja iránt viseltetem.~ ~E szavaknál mind a két kezét
114       V   |       szemeivel.~ ~– Legyen ön bizton e részről; én magam fogom
115       V   |                A figyelmes delnő mind e percig azon gondolatok elemzésével
116       V   |               is vannak Maszlaczkynak e pörös ügynél, mik őt idejárni
117       V   |         éreztesd ezt vele. Ő titkolja e fájdalmát; de én egy pillantást
118       V   |          Mennyire lehetett szánakozni e szegény négy láb kilenc
119       V   |           arcának.~ ~– Ne kacagjuk ki e boldogtalan fiút ez érzelmeért,
120       V   |             még jobban fogom becsülni e derék embert. Bánj te is
121       V   |            egyike iránt ábrándozik?~ ~E gondolatnál mennyei magasságig
122      VI   |            egyéb. Sehogy sem lehetett e bajon segíteni, pedig állítottak
123      VI   |              óriási magasságra nőttek e televény hűs földekben;
124      VI   |         jóleshetett forró évszakokban e hűs platánkoronák illatos,
125      VI   |          inkább városnak fog tetszeni e helység, mint akárhány alföldi
126      VI   |               azon menőre, hát még ha e zöld redőnyök közől egy-egy
127      VI   |           utódaik laktak, s bizonyára e drága vércseppek hősi története
128      VI   |             csatatéren vérzett?~ ~ ~ ~E tágas, mosolygó udvaron
129      VI(1)|                         Remélem, hogy e kis anakronizmust azokkal
130     VII   |            Zoltán születésnapja volt. E napot a Szentirmay-család
131     VII   |           hogy az Isten engedje nekik e boldogságot sokáig élvezni,
132     VII   |              ezerszer kér bocsánatot. E sorozatban összehasonlítások
133     VII   |           bírta magának megmagyarázni e távollét okát.~ ~Hisz Rudolf
134     VII   |        családja új tagjává avatná őt, e napok benyomása mindig újabb
135     VII   |           dolognak kellett érni, hogy e családi ünnepet elmulasztá.~ ~
136     VII   |             figyelmezett volna arcára e percben! Mily indulatroham
137     VII   |          önérdek mentő horgonyát leli e vádban; mert ha ennek árnyékát
138     VII   |             éppen ekkorra hagyták fel e vérig, e lélekig ható döfést.
139     VII   |          ekkorra hagyták fel e vérig, e lélekig ható döfést. Milyen
140     VII   |               Zoltánt, s adja neki át e levelet. A nyitott kocsi
141     VII   |               erejét összeszedé, hogy e könnyek láttára el ne érzékenyüljön.
142    VIII   |           Zoltán szinte le volt hűtve e tekintet által. Elébb valami
143    VIII   |               helyet!~ ~A szegény fiú e szóra csaknem sírva fakadt.~ ~–
144    VIII   |    visszatiltott könnyek miatt, midőn e felszólításra felelt:~ ~–
145    VIII   |                 Rudolf elcsodálkozott e gyermeken. Őutána, kinek
146    VIII   |        hibájával adott okot gyámjának e szokatlan hidegségre? Még
147    VIII   |               benyomása alatt állt, s e sajgó érzelemben néhány
148    VIII   |               szereti, hogy fájt neki e hideg szavakat intézni ahhoz,
149    VIII   |               hagy maga után a seb.~ ~E néhány pillanata a hallgatásnak,
150    VIII   |              és reánk. Hogy miben áll e veszély, azt én neked meg
151    VIII   |             éledni, erősödni látszott e biztatására. (Tehát nem
152    VIII   |                tehát nem halálig tart e rejtély; egyszer majd kitisztul
153    VIII   |              csupán az, miszerint itt e súlyos jelenetet háborítlanabbul
154    VIII   |           távolította el a cselédeket e helyről, s idő kell ahhoz,
155    VIII   |             Nem is azért falaztatá el e folyosót az én néhai jó
156    VIII   |             volna, hanem azért, mivel e folyosó vezetett a boldogult
157    VIII   |             ismét ki fogjuk nyittatni e folyosót, s inkább rácsajtót
158    VIII   |           igent. Úgy dobogott a szíve e pillanatban.~ ~Az öreg Pál
159    VIII   |          körül oly sűrűn repkednek.~ ~E szoba ablakainak egyikén
160    VIII   |               el Rudolf keblét, midőn e küszöbön átlépett, melynek
161    VIII   |            Kihez van azon levél írva? E gondolat sokszor felkölté
162    VIII   |             hogy amaz arckép szelleme e percben mellette ül, egy
163    VIII   |           volt, s ő semmit sem tudott e szerelemről, nem is ismert,
164    VIII   |               állt köztem és közötte… E férfi – a te férjed… Kinek
165    VIII   |            éltemen át édesen viseltem e titok gyötrelmét, de most
166    VIII   |               is izgatag állapotú nőt e szavaknál görcsös ájulás
167    VIII   |             szemei oda voltak tapadva e levél végszavaihoz: „Férjedet…
168    VIII   |          észre, ami Rudolffal történt e néhány perc alatt. Gyámatyja
169    VIII   |         Gyámatyja képe sápadtabb volt e pillanatban, mint egy halotté.
170    VIII   |               múlt jeleneteibe, midőn e boldogtalan nővel e szobában
171    VIII   |             midőn e boldogtalan nővel e szobában találkozott, midőn
172    VIII   |            vitte téveteg képzelődése? E zokogás hangja Zoltáné.
173    VIII   |            mintha mondaná valakinek: „E titok engemet illet!”, eltevé
174    VIII   |             Minő veszély volna az, ha e levél más kezekbe jutott
175    VIII   |         tudnának a furfangos pörészek e sorok ártatlan, tiszta aggodalmaiból
176    VIII   |              az arcképet. Maga a kép, e holt festmény, sokkal életszínűbbnek,
177    VIII   |         látszik kérdezni: „Hová, hová e sápadt gyertyákkal és e
178    VIII   |               e sápadt gyertyákkal és e sápadt arcokkal?…”~ ~ ~
179      IX   |      magaviseletével igazolni kellett e kilátásokat, el kelle titkolnia
180      IX   |              volt az ok, ami Rudolfot e lépésre kényszeríté.~ ~Képzelhetjük
181      IX   |           méltóságos úr, mikor valaki e hanyagságát megemlíté. –
182      IX   |               tollkés vág az arcon.~ ~E bölcs nevelési nézet következése
183      IX   |         dühödt fúriával ordítá fülébe e szavakat:~ ~– Ez többet
184      IX   |           bámulva állt ott az ajtóban e nagy zivatar alatt, s zavarodottan
185      IX   |            írt vagy tizenkét jurátus, e percben mind úgy lehúzta
186      IX   |            félrecsúszott írótollal.~ ~E nagyon hangos interpellációra
187      IX   |               Kovács rögtön felugrott e szóra, s örvendve fogadá
188      IX   |               igazán megrettent, mert e pörpatvar hangjai női hangok
189      IX   |              oly szomorúan érzé magát e hízelgés, e nyájasság, e
190      IX   |      szomorúan érzé magát e hízelgés, e nyájasság, e pompa és pazar
191      IX   |              e hízelgés, e nyájasság, e pompa és pazar kényelem
192       X   |        serdülő menyasszonyát Budának, e vén hadastyánnak, nagyszerű
193       X   |             száll el keblemről, midőn e sorokat írom. A tiedről
194       X   |             felül ömlött keresztül.~ ~E gondolat a kétségbeesés
195       X   |             tornyot láthatnak belőle! E mindenki feje fölött függő
196       X   |        egyéniségek hivatalosak voltak e vidám estélyre, melyet nagy
197       X   |             fundamentoma, mint a víz. E félelméből már több hónap
198       X   |       legbiztosabb menedék.~ ~Mielőtt e vidám mulatságban részt
199       X   |      eljöhetünk.~ ~Éppen készül ő is. E percben igen érdekes helyzetben
200       X   |           rövid lélegzettel köszön be e szavakkal~ ~– A zaj megindult
201       X   |            csakugyan rossz kedvvel jő e házhoz, de annak sajátságos
202       X   |           ifjúval találkoznia kellene e helyen. Vilma nagyon szenzitív,
203       X   |                hogy Zoltán úrfi éppen e percben érkezett meg.~ ~–
204       X   |            puszta, meztelen életet…~ ~E felelet elhallgattatott
205       X   |           levő kabátját is odaadná.~ ~E válasz nagyon lefegyverzé
206       X   |             eltemették.~ ~Nem táncolt e percben senki.~ ~Mintha
207       X   |              roppant néptömeg kísért. E sietség oka megfoghatlan
208       X   |            bátorságot vettem magamnak e percben megszólítani az
209       X   |       jégtörőt.” Az őrnagy rám nézett e szóra, azután vállamra ütött: – „
210       X   |         valaki az ő szavait leírja, s e perctől iparkodott sokkal
211       X   |           azalatt.~ ~– Nem találja ön e mesét rendkívül unalmasnak?~ ~–
212       X   |               nagyon különös, hogy mi e rettentő explózióból semmit
213       X   |               jelen volna, ki azonban e percben bosszúsan nyargal
214       X   |       nyújtják a delnőknek, s átvonul e vidám társaság a gazdag
215       X   |          másnak nem jött volna eszébe e gondolat, mert ott most
216       X   |            engem!~ ~A tanácsos leveti e szóra felöltönyét, melyet
217       X   |            reszketését érzé a földnek e pillanatban.~ ~Hogyne reszketett
218       X   |              méltóságos, nagyságos úr e helyen többé, a legmagasabb
219       X   |              férfi avagy gyermek.~ ~– E helyen nem jöhet a víz,
220       X   |             fekete éjszakának, melyet e percben egyetlen lámpa sem
221       X   |           sötétségbe volt burkolva, s e sötétségből százszorosan
222       X   |             Valami borzadálygerjesztő e látvány, midőn a széles
223       X   |            nem juthattak többé oda.~ ~E pillanatban ismerős hang
224       X   |       Kőcserepy minden izma vonaglott e hírre.~ ~Alig mondá el Zoltán
225       X   |               észre, hogy megcsókolta e kezet. A kocsis türelmetlenül
226       X   |               eret kellett vágatni, s e percben a láz töré. A vendégek
227       X   |              ezer meg ezer ajakról.~ ~E veszélyes órában Maszlaczky
228       X   |           polgártársait kiszabadítani e kellemetlen helyzetből.~ ~
229       X   |             az, mi ez utcákat elönti, e két kar megszabadítandja
230       X   |         deszkákon lehetett eljutni.~ ~E deszkák egyikének végén
231       X   |            Hanem a révészek megálltak e szóra.~ ~– Csitt csak! –
232       X   |              mind lábaikkal rugdalnák e szomorú kripták ajtait,
233       X   |               meg ne ennék a halak.~ ~E szelíd kívánsága a jámbor
234       X   |        magasztos beszéddel ajkán, nem e rút szenvedély eszközeivel
235       X   |        kártyákat keverte –, halljátok e vészharangozást?~ ~– Régóta
236       X   |       elveszett az egész országnak…~ ~E szomorú mondásra a bankadó
237       X   |               egész vagyonát elveszti e percben, egész életén át
238       X   |       éjszakából messze kifehérlettek e zuhatagok, s mint mikor
239       X   |               város két oldalán, mely e percben tökéletesen sötét
240       X   |            tökéletesen sötét volt. És e sötétség közepett az a kiismerhetlen
241       X   |          emberek! Hogy tudtok alkudni e rettentő órában! – szólt
242       X   |           olyan jó elmésségnek tarták e mondást, hogy hahotával
243       X   |           kutyák! – ordíta fel Kovács e kacajra, s nemes haragjában
244       X   |          elbukik.~ ~Máskor átúsztatta e paripával a Dunát, s ki
245       X   |       órájában elhagyni nem tudott.~ ~E percben úgy tetszék az ifjúnak,
246       X   |             csak előkészület ahhoz.~ ~E gondolat úgy átmelegíté
247       X   |        húzatott be drága prémekkel.~ ~E históriai emléken nyugodott
248       X   |              fagyos torlaszt emelt.~ ~E pillanatban a széles utca
249       X   |          gondolatoknak a jövőről, mik e percben lelkét melegíték.~ ~
250       X   |              arcára ki ne emlékeznék? E villogó, vakmerő szemekre,
251       X   |              ezren és ezren hallották e nevet mint szabadulásuk
252       X   |    megasztalva, Istenhez imádkozva.~ ~E férfi – Wesselényi Miklós.~ ~
253       X   |                mint valami álomlátás; e magas, dicső férfialak a
254       X   |          Zoltán csodálkozva szemlélte e különös férfit. Ki oly erősen
255       X   |             Gyere ide hozzám, Liza!~ ~E szóra az angyalos ernyő
256       X   |                mint minden tárgy, ami e szobában van, de orcáit
257       X   |              pártfogása alatt állván, e gyöngédség által annak magas
258       X   |              örömest hallgatta mindig e furcsa meséket, miket Liza
259       X   |      kételkedni. Eveline hozzászokott e pillanatnyi bajokhoz; az
260       X   |            vak gyermek elfakadt sírva e szóra, s hevesen átölelé
261       X   |              valaki így megsiratja.~ ~E pillanatban úgy tetszék,
262       X   |          homloka hideg verítéket vert e rémeszmék láznyomása alatt,
263       X   |              reszketett, hogy nyögött e gondolatok rémei alatt…~ ~
264       X   |              azoknak örök éjszakáján, e halálos rém alakja keresztültörhetne
265       X   |             figyelmét nem kerülték ki e hangok; jól meg tudá azokat
266       X   |            oly hideg, mint a másik.~ ~E gondolattal zárta le szemeit,
267       X   |             Vilma hevesen szökött fel e hangra ágyából.~ ~– Ruháimat! –
268       X   |              ágya szélére. Olyan volt e percben, mint valami álomjáró.~ ~„
269       X   |         álomjáró.~ ~„Óh, igen, hiszen e leány beteg” – jutott hirtelen
270       X   |        megszabadítani, hanem engedték e munkát egy ifjúnak, akit
271       X   |               terv van készülőben, és e tervnek fonalait az ő szülői
272       X   |             ellenemondhatott volna.~ ~E pillanatban oly sebesen
273       X   |            érzé, mint hullanak arcára e forró harmatcseppek.~ ~Ah,
274       X   |            forró harmatcseppek.~ ~Ah, e pillanatban megtudta, mi
275       X   |            felszállt, csodálatos volt e házra nézni. Az előfal úgy
276       X   |         közöttük Tarnaváry cselédeit. E csónak a septemvir pincéjéből
277       X   |             minden téren lehete látni e küzdő hősöket, kik ajtókból,
278       X   |         történet feljegyezte lapjaira e hősök, e bátrak neveit,
279       X   |         feljegyezte lapjaira e hősök, e bátrak neveit, s nem méltók-e
280       X   |         bátrak neveit, s nem méltók-e e nevek, hogy irántok a későbbkori
281       X   |               sírhalommá változtatta, e derék, e bátor férfiak küzdése
282       X   |      sírhalommá változtatta, e derék, e bátor férfiak küzdése mellett
283       X   |                hogy nem hiába viselik e szent nevet, most mutatták
284       X   |              a sápadt szűkölködőknek? E férfiú Dessewffy Aurél.~ ~
285       X   |     menekülésök az ő menekvése. Pedig e férfi talán ez órában minden
286       X   |              tartani azok fölött, kik e borzalom éjszakáján a bűnnek
287       X   |              tagjait. Az ember követi e találékony eszmét, s egyenkint
288       X   |         szívvel hallja a derék bajnok e halálos rémhangokat, s egy
289       X   |    borzasztóan, oly visszásan hangzik e kacagás a puszta falak között.~ ~
290       X   |      hajókáznak alá-fel, gyönyörködve e nagyszerű látványban.~ ~–
291       X   |           magát nyakig benedvesíteni. E helyzetben csupán egy ijesztő
292       X   |            fordult még elő, aminthogy e jelenetet rögtön le is rajzolá
293       X   |           Berzy vállalta magára, hogy e mulatságrontó megszólításokat
294       X   |            embertársaikon segíteni.~ ~E kérdés olyan hangon volt
295       X   |               mint valami kis sziget. E szűk tér lovakkal s marhákkal
296       X   |    pozitúrában beszélt a főherceggel, e mozdulat által kényszerülve
297       X   |          gondolni valója nem volna. – E szép dámákkal meg kell ismerkednünk.
298       X   |          párkányaig süllyedt a vízbe. E drága teherrel indult neki
299       X   |           kell múlni a bánatnak, mert e tünemény mosolygása és beszéde
300       X   |           éjjel-nappal ottan járt ő – e mennyei vigasztalás a siralmas
301      XI   |               országon végigsikoltott e rémkiáltás~ ~„Nincsen Pest!”~ ~
302      XI   |             hol örülni a magyarnak.~ ~E napokban betegen feküdt
303      XI   |           alapköve volt ez. Ki érezte e csapást úgy, miként ő?~ ~
304      XI   |            mintha kőkolosszok ormain, e paloták homlokzatán, e ligetek
305      XI   |                e paloták homlokzatán, e ligetek árnyékából mindenütt
306     XII   |           mint nagyságos Tarnaváry úr e rendkívüli figyelmén, melyet
307     XII   |         könnyei hullottak reá. Óh, ha e percben ott lett volna közöttük
308     XII   |             nevű jurátus nem érkeznék e levelezés folytatására,
309     XII   |            folytatására, kegyeskedjék e teherrel másvalakit megbízni
310     XII   |             Rudolf sokszor visszatért e gondolatra, és mindig megnyugodott
311     XII   |            Rudolfot egészen felvidítá e sajátságos, vad kedéllyel
312     XII   |           Kárpáthy Abellino Zoltánnak e per által árthasson, szó
313     XII   |            Rudolf kacagott jókedvében e levél olvastára. Azon kacagott-e,
314     XII   |      olvastára. Azon kacagott-e, hogy e derék, nyers, nyakas hazafi,
315     XII   |               Ama nagy szellemnek, ki e szigorú ítéletet hozta a
316     XII   |                nem leszek utolsó, aki e hivatást betölteni törekszik.
317     XII   |                Hogy látom magam előtt e paloták sorait, mik büszkén
318     XII(1)|               többen emlékezni fognak e hajdan szokásos képekre,
319     XII(1)|     protestáns háznál láthatók voltak e jellemző képek.~ ~
320    XIII   |       mártírja~ ~Két esztendő múlt el e levelek dátumai között,
321    XIII   |              át a jobb oldalon ült.~ ~E nagykorúsági engedély kivívására
322    XIII   |        jóakaratnak hozzá, hogy valaki e beesett arcú, sápadt, sovány
323    XIII   |             ön, hogy mi által teszi ő e csodát? Egyszerű, uram!
324    XIII   |              kiben annyira felgerjedt e látványra az emberszeretet,
325    XIII   |              Itt felsóhajtott a beteg e szomorú visszaemlékezésnél,
326    XIII   |    nagyságodat a javulás útján látom, e nem annyira kellemes, mint
327    XIII   |                    Kérdéses pörünknek e napokban kelle az ítélőszék
328    XIII   |             miszerint Kárpáthy Zoltán e napokban nagykorúsági engedélyt
329    XIII   |            sem mond le, hogy a grófot e kellemetlenségtől megmentse.
330    XIII   |            Tessék reám figyelmezni!~ ~E figyelmeztetés alatt egy
331    XIII   |          mintha védelmül tartaná, ím, e másik ránéző szörnyeteg
332    XIII   |         szokatlan tágulásának kellett e jelenséget magokra vállalni.~ ~–
333    XIII   |                mentül tovább húzhassa e földi életét, a doktor úrnak
334    XIII   |         állandó pénztára is legyen, s e kettős érdeknél fogva célszerűtlen
335     XIV   |          ismerheték.~ ~Zoltán sietett e reményt a magáévá tenni.
336     XIV   |               A két öreg jót nevetett e tréfán, s egymásba kapaszkodva
337     XIV   |             hazamenne ő is oda, ahova e lyánkát vezeti.~ ~Mennyi
338     XIV   |            ismerte meg a borítékon, s e vonások egyszerre kijózaníták
339     XIV   |      eltávoznia innen. Sz. Rudolf.”~ ~E jéghideg szavak elűzték
340     XIV   |             meglett fiskálissal fogja e fontos helyet betölteni,
341     XIV   |              tarthatott tőle, hogy ha e rendkívüli pert, mely Zoltán
342     XIV   |              szólt Zoltán nevetve, de e nevetés alatt úgy dobogott
343     XIV   |              Hozzám fér! – felelt meg e szóra Zoltán, s bontani
344     XIV   |             Isten ne engedje, hogy ön e kérdésre valaha választ
345     XIV   |           gyilkos ellensége.~ ~Zoltán e szavak alatt mindig görcsösebben
346     XIV   |               nem tudom, miért. Van-e e pernek összefüggése azzal
347     XIV   |              elég férfierő, lemondani e kárhozatos tudnivágyról,
348     XIV   |               becsülök, hogy soha önt e per tartalmával megismertetni
349     XIV   |      felbontani az iratokat!~ ~Zoltán e szókra összeköté a percsomagot,
350     XIV   |            írni Kőcserepy úrnak, mely e pár rövid szóból állt:~ ~„
351     XIV   |         Bogozy neheztelve tekinte fel e szóra.~ ~– Ugyan már ki
352     XIV   |               mulatságos flegmával.~ ~E szóra Maszlaczky úr felüté
353     XIV   |             azt látva, hogy az ügyvéd e bosszús dörmögésekhez milyen
354     XIV   |        tartalmaz? Nem úgy járt-e ő el e tárgyban, mint derék, meggondolt
355     XIV   |            ami az ifjú arcán elvonult e szókra.~ ~– Elvárom önt –
356     XIV   |              hogy szűnjék meg keresni e bánat, e könnyek okait örökre,
357     XIV   |          szűnjék meg keresni e bánat, e könnyek okait örökre, hagyja
358     XIV   |        dühöngve s hasztalan törekedve e csodás, utálatos alakok
359     XIV   |                legyen meg! Akármi van e dohos sírban, nyíljék meg!
360     XIV   |         ízeiben, mentül tovább olvasá e kárhozatos, kigondolhatatlan
361     XIV   |           irtóztató volt reá gondolni e meggyaláztatásban! Oly meztelenül,
362     XIV   |              Édesanyám, hogy jutottál e nyomorba?” – De ez több
363     XIV   |             bűnvádat hallani kimondva e tiszta, ez angyalarcú nőre,
364     XIV   |              élet el-elállt szívében. E rémséges alakok elfojtották
365     XIV   |         súlyos, halálos kór gyötör, s e gyötrelem közepett, ott
366     XIV   |       Zoltánnak annyi nyugalmat adott e gondolat, hogy midőn Szentirmay
367     XIV   |         gonosz, lélekégető vádak után e bátor, megvető visszautasítást;
368     XIV   |               is észrevette azt, hogy e védlevél nem puszta törvénykezési
369     XIV   |              tanú Mayerné, kit Zoltán e percig névről említtetni
370     XIV   |               hogy az neki nagyanyja, e gyalázatos emberkalmár,
371     XIV   |              mintha nem lett volna.~ ~E rémgondolattól szabadulandó,
372      XV   |            maradt, hogy járkálhasson; e pillanatban nem lett volna
373      XV   |            hever.~ ~Kovács úgy szánta e beszéd alatt fiatal védencét,
374      XV   |   megismerhesse végzetteljes perét…~ ~E szóknál vége volt Zoltán
375      XV   |  bebizonyítanom, hogy erős vagyok; de e könnyekkel tartoztam annak,
376      XV   |     nagykorúsági engedélyt kapjak. Ha e szándékomat vagy ön, vagy
377      XV   |             mihelyt meg fogja ismerni e per tartalmát.~ ~– Örülök
378      XV   |             per tartalmát.~ ~– Örülök e jó véleménynek.~ ~– Fájdalom,
379      XV   |              magam jártam utána, hogy e pert megismerjem. Maszlaczky
380      XV   |                amit mondok úgy, ahogy e két minőség mondatja velem.~ ~
381      XV   |       Kőcserepy minő szerepet játszik e perben, képes volna vele
382      XV   |          kerek tér az ő sírját rejti. E kettőhöz ne legyen joga
383     XVI   | Mephistophelesnek; sokféle neve levén e minden országban kurrentált,
384     XVI   |              örült, hogy megszabadult e nyakára nőtt fiúróli felelősségtől.~ ~
385     XVI   |        begyógyítsa; azért a párbajnak e két fakultásnál helye nincsen.
386     XVI   |    kényelmesen élhet s több efféle; s e tekintetben tisztelettel
387     XVI   |              mint aki gyógyrendszerem e hátralevő részét egyedül
388     XVI   |         egyedül képes kiegészíteni.~ ~E képzeletingerlő biztatásokra
389     XVI   |              Maszlaczky úr észrevette e tekintetet, és sietett azt
390     XVI   |             vagyok általa hatalmazva, e pert nagyságoddal lehetőleg
391     XVI   |          felelnivalója lehetett volna e kérdésekre, de egy negyedik
392     XVI   |              alamizsnánál?~ ~Abellino e szókra kiugrott az ágyból.
393     XVI   |               tessék!~ ~Maszlaczky úr e beszéd alatt egész torkig
394     XVI   |          avval ütött.~ ~Maszlaczky úr e beszéd alatt ismét letekergette
395     XVI   |           angyal, aki azt mondta: itt e szegény, sorsüldözte ember,
396     XVI   |               felpattanva helyéből –, e tárgyról megtiltom önnek
397     XVI   |               No, tessék árverezni!~ ~E szókkal Maszlaczky úr kihívólag
398     XVI   |          kínlódási helyén. Hogy őneki e percben kinccsel tölt ládákat
399    XVII   |               Nem ez a gazdagság, nem e birtok, nem e hatalom elvesztése
400    XVII   |          gazdagság, nem e birtok, nem e hatalom elvesztése volt
401    XVII   |               várt azon napra, melyen e nemzetünket újjászülő tény
402    XVII   |           szív nyugalmáért.~ ~Mi lesz e derék munkás népből, mely
403    XVII   |               ellenzők szemében. Most e kötelezettségeket teljesíteni
404    XVII   |              hogy hány esztendős. Még e megaláztatás is várt reá,
405    XVII   |         rettenetes álomból ébredt fel e szavakra. Neki még néhány
406    XVII   |           edzette szívét! Lehet, hogy e kötelezettségek kielégítése
407    XVII   |               kezére fog kerülni, bár e változás okát még csak sejtelemmel
408    XVII   |             gondja volt tüzet rakatni e kandallóba, mert az idő
409    XVII   |           befolyásának sikerült magát e pert a levéltárból kitöröltetni.~ ~
410    XVII   |            most én tiltom el magamat. E percben semmi sem vagyok.
411    XVII   |               egészen elpirult, midőn e levelet végigolvasá. Annyira
412    XVII   |             akkor jutott eszébe, hogy e levél Kovácsot is érdekli,
413    XVII   |             ajánlatot.~ ~Egy tekintet e változatlanul komoly arcra
414    XVII   |         jogtudós jobban örült védence e merényletének, mint bárminő
415   XVIII   |              kedvében volt, mint hogy e kelletlen oktatásért neheztelhetett
416   XVIII   |          minél elébb.~ ~Maszlaczky úr e kék magyar nadrágos s régi
417   XVIII   |                Nem.~ ~Maszlaczky urat e felfedezés nagyon nyájassá
418   XVIII   |             másik a vak leányka. Ide, e száz meg száz esztendős
419   XVIII   |            gonosztevőnek érezte magát e szavaknál, hogy szinte jólesett
420   XVIII   |              jó szívére, mely engemet e reményre eddig tanúsított
421   XVIII   |         jogosít. Reménylem, miszerint e rövid ború ismeretségünk
422   XVIII   |           leverte, a harag ingerlé, s e két visszás befolyás között
423   XVIII   |               mi oka lehet a tanácsos e hideg magaviseletének. Még
424   XVIII   |              ön azon törekedett, hogy e bizalomért engem meggyalázzon.
425   XVIII   |               biztonsággal monda:~ ~– E helyen védi önt a vendégjog;
426   XVIII   |              az csak golyóval lesz!~ ~E mérges szavakkal otthagyta
427   XVIII   |             leánynak nem érezte magát e percben, sőt annyira meg
428   XVIII   |               erő.~ ~Az ifjú nem érzi e jelenet közeledtét, tán
429   XVIII   |             meg:~ ~– Kedves Zoltán…~ ~E hangra magánkívül szökik
430   XVIII   |                megcsókolják homlokát; e szorítás, e csók mind valóság,
431   XVIII   |    megcsókolják homlokát; e szorítás, e csók mind valóság, mind
432   XVIII   |            mibenlétét.~ ~Hogy mi volt e minden szíveket mozgásba
433   XVIII   |             elég annyit tudnunk, hogy e napra az ország leghírhedtebb
434   XVIII   |           szól bele a vitatkozásokba; e derék, kardos hazafiak nem
435   XVIII   |               az óra!” stb… Osztoznak e tréfákban a nemes atyafiak
436   XVIII   |             pátosszal mondá egy ízben e szavakat: „Mély áhítattal
437   XVIII   |             egészen megigézni látszik e hallatlan tünemény, szemei
438   XVIII   |              méltánylattal sóhajt fel e remek beszéd hallatára: „
439   XVIII   |             eszmék ellenhelyzetébe.~ ~E rövid időköz alatt feláll
440   XVIII   |              mi fán terem a lencse?~ ~E minden várakozáson kívül
441   XVIII   |          tisztelni, azután nyissa fel e helyen a száját, s máskor
442   XVIII   |               eszébe vegye, hogy akik e helyen együtt vannak, nem
443   XVIII   |           ugyan joga van.~ ~Tarnaváry e szavakkal büszkén veté magát
444   XVIII   |    összevacogtatá, amíg elbeszélte, s e délceg önbizalom ragadni
445   XVIII   |    szurkálójával felbolygatva.~ ~– Ön e sérelemért nekem elégtétellel
446   XVIII   |              velem vívni!~ ~Tarnaváry e szóra felugrott székéről.~ ~–
447   XVIII   |          markaitól megmenekült is, de e kicsiny párbajvívók, kiknek
448   XVIII   |      kötözzétek meg!~ ~– Uram – szólt e szóra egészen dühbe hozva
449   XVIII   |          Azonban még három hetök volt e veszteséget más úton helyrehozhatni.~ ~
450   XVIII   |              lesz irántok háladatlan, e jövő tisztújításon megválasztják
451   XVIII   |         gyermeke halavány arcát, mely e diadalban sem bírt kipirulni,
452   XVIII   |            kénytelen távol maradni.~ ~E diplomatikus jegyzékváltások
453   XVIII   |               s oda sem hallgatott.~ ~E megvető közönyösség oly
454   XVIII   |              az erkélyhez közelebb.~ ~E rossz helyzet régóta bosszantá
455   XVIII   |               igen helyesnek találták e felszólítást, s azonnal
456   XVIII   |      Takarodjatok ki rögtön, vagy aki e küszöbre merészli tenni
457   XVIII   |         fogják hagyni a megyeházat.~ ~E pillanatban jött Bogozy
458   XVIII   |          lóháton Emánuel barátunk, ki e pillanatban a legfontosabb
459   XVIII   |             betűkkel a fekete táblára e végzetes szót: „Vox”!~ ~
460   XVIII   |             jelenlevők határoznak!)~ ~E szóra lehetetlen Tarnavárynak
461   XVIII   |            önökre bocsássák.~ ~Bogozy e szóra felcsatolta eggyel
462   XVIII   |                elmondom. Amióta Árpád e helyen megszállott, Kokánfalva
463   XVIII   |           Dobzse László alatt egymaga e helység, s mióta Mohács
464   XVIII   |               könyörgök, vessen véget e természettelen tusának,
465   XVIII   |            Zoltán meg akartak gátolni e merényletben, készebbnek
466     XIX   |              Mindenki azt várta, hogy e megtiszteltetést meg fogja
467     XIX   |           engedném szegni. Ami tegnap e szent helyen történt, az
468     XIX   |           keresek, nem diadalt. Azért e választás ellen mind magam,
469     XIX   |      megtartott választást kívánok.~ ~E szavak mindenkit megleptek.
470     XIX   |               mondhatjuk, hogy Zoltán e váratlan lemondással legalább
471     XIX   |         pártviszály volt az oka, mert e nép mindig meg tudott férni
472      XX   |             alkotnom a vénségről: aki e század negyvenes éveit mint
473      XX   |               tetszik, mintha nemcsak e század volna ötvennégy esztendős,
474      XX   |              Tarnavárynak volt esete. E Dabroni nekünk jó barátunk;
475      XX   |               ezután sokáig suttogtak e tárgyról, borzalmas, félelmetes
476      XX   |     tárcájából kitépett lapra irónnal e sorokat jegyezte fel:~ ~„
477      XX   |            gátoljátok meg minden úton e találkozást; tegyetek akármit,
478      XX   |           védtelen állapotban jár itt e rengetegben, egyes-egyedül,
479     XXI   |              embernek nagy előnye van e tekintetben mindenki felett.
480     XXI   |           tartják nem állni útjába.~ ~E kihívó magaviselet azonban
481     XXI   |        meghallva egyetlen gyermekének e vakmerő vállalatát, nem
482     XXI   |  legszilárdabb álláspontjaikon mindig e vád tette őket megalázottakká
483     XXI   |               nem volt más szabadulás e kínzó ingerkedések közől,
484     XXI   |      mindkettő halállal hitelesített. E két irat meg fogja veled
485     XXI   |           midőn emlékeinkre gondolsz, e két irat megnyugtatja lelkedet,
486     XXI   |              kérésem van hozzád. Hogy e szörnyű mesének vége szakadjon,
487     XXI   |           Tréfa ez, álom ez, hazugság e látvány? Érzékei csalják.~ ~
488     XXI   |             az az ember!~ ~A lázbeteg e szavaknál átkarolá előtte
489     XXI   |              magát elkésett kardjával e rettentő csapás ellen, kardostul,
490     XXI   |            Miklós haragosan vág hozzá e gúnyra. Dabroni felfogja
491    XXII   |          Nagyon jól – mondta anyám –, e napokban ment férjhez”. –
492    XXII   |        szegény leányka összekulcsolta e szóknál kezeit halvány ajkai
493    XXII   |             hogyan és mi módon akarja e szándékát létesíteni. Az
494    XXII   |             sürgetőst írsz?~ ~Eveline e szóra letevé tollát, s könyökét
495   XXIII   |               volt sajtolva a sor:~ ~„E könyv holtom után elégetendő.”~ ~
496   XXIII   |             amelyet ön hozand, amidőn e küszöböt átlépi, de hiszem,
497   XXIII   |              vezette? Mennyi lemondás e nehány sorban, mennyi önmegalázás!~ ~
498   XXIII   |             Óh, nem – felelt Katinka, e percben inkább barátnéjára,
499   XXIII   |            ereiben, és nem állhatá ki e kísérteti tekintet néma
500   XXIII   |            beteg szemei úgy ragyognak e szóra. „Valaki! – gondolja
501   XXIII   |           Vilmát látogatni jött el.~ ~E szóra felkelt a tanácsosné,
502   XXIII   |         jutalma.~ ~Katinka nem felelt e bölcs szavakra semmit; a
503   XXIII   |          vonásaiban kifejezé magát, s e nyugodt, szelíd angyaltekintetet
504   XXIII   |      igazságot. Öntörvényes birtokosa e javaknak, más mindenki csak
505   XXIII   |            hallgatásban végigvonultak e kastély falaihoz kötött
506   XXIII   |               most íme, ismét itt van e kastély falai között, melynek
507   XXIII   |                 Jó reggelt, Zoltán!~ ~E különös, éber álomból egy
508   XXIII   |           hoztam számodra; itt vannak e kis bőröndben. Öltözzél
509   XXIII   |               Látod, megbetegedhetnél e nedves ruhákban. Isten veled!~ ~
510   XXIII   |            jön ide Kárpáthy?~ ~– Mint e kastély ura, mint e jószágok
511   XXIII   |              Mint e kastély ura, mint e jószágok birtokosa.~ ~Vilma
512   XXIII   |              mindkét karjával átölelé e szókra atyja nyakát, és
513   XXIII   |               A tanácsos felsóhajtott e szóra.~ ~– Ő nagyon beteg.~ ~–
514   XXIII   |              él, hozzád.~ ~Nem nézett e szóknál Zoltánra, és az
515   XXIII   |               Az ifjú szíve elszorult e szókra, nem tudott egy szót
516    XXIV   |      Kárpáthyak családi könyvtárában, e nagy, idegen képekkel, idegen
517    XXIV   |             szobát tarta fenn magának e kastélyban, és egy bekerített
518    XXIV   |          szabad nekem is egyet kérnem e kastély leendő uraitól.
519    XXIV   |            egyedül Zoltán tudta, hogy e végrendeletet Rudolf még
520    XXIV   |   becsületbeli tartozás is volt az.~ ~E nemes férfi nevének tisztán
521    XXIV   |        kellett állania a világ előtt; e házasság az utolsó kételyt
522    XXIV   |              ő örömében.~ ~Ünnep volt e nap minden háznál, s ez
523     XXV   |            elgondolá magában, hogy ha e sok szép patak mind-mind
524     XXV   |               áhítozzék utána.~ ~Soha e perctől fogva nem látta
525    XXVI   |              amit mások látnak.~ ~Óh, e sasszemekre nézve nincs
526    XXVI   |    összerontott.~ ~Mennyi sötétség ül e sűrű, fekete szemöldök alatt!
527    XXVI   | napfogyatkozásnak. Milyen halaványság e dúlt arculaton! Elég volna
528    XXVI   |              nemlét után”.~ ~Legyenek e szerény sorok azon emlékkő
529  Vegszo   |          olvasóim is megbocsátják, ha e nagyszerű jelenetnek, melyben
530  Vegszo   |        virulóbb, mint volt azelőtt.~ ~E nagy, honérdekű esemény,
531  Vegszo   |           legnagyobbszerű magyarázata e mondásnak.~ ~Mi volt az,
532  Vegszo   |         fájdalmával. – Mit felelhetsz e kérdésre? Megveted-e, elutasítod-e