Rész

 1      II|       gyermeteg ragaszkodása a hű szívbe ültetett, lombos
 2      VI|   költészete; és ezeket leírva hű volnék magamhoz, mert költői
 3     VII|    méltóságos uram – aggódék a hű cseléd.~ ~– Annál jobb –
 4    VIII|   ajkai, a kép a megszólalásig hű.~ ~Zoltán odasiet az arckép
 5    VIII|    akinek odaadtad, ahhoz légy hű! S hogyha olykor keresztutakra
 6       X|      megmentett üszőcskével, a hű házikutyától kísérve, jöttek
 7       X|   megpihenhetsz, kedves lovam, hű állatom.~ ~Az okos állat,
 8       X|  lehajolt hozzá, ölébe vette a hű pára fejét, mely fájdalmasan
 9     XIV|    gondolna, odafordult a régi hű szolgához, különös tekintettel
10      XV|       beteg? – kérdé ijedten a hű cseléd.~ ~– Nem nagy baj,
11      XV|   szegény fiú”, hogy ilyen jó, hű szolgának hogy kell majd
12    XVII| végrendeletileg hagyományozott hű tisztelőjének, s őrizze
13   XVIII|       Hasonló leveleket minden hű és erényes feleség legelőbb
14   XVIII|  férjével szokott közleni.~ ~A hű és erényes szavak különösen
15   XXIII|        majd, akit szeretsz, és hű fog az lenni, amíg csak
16    XXIV|  aranyidőket.~ ~A család régi, hű tisztviselői, a hajdani
17    XXIV|        és visszavívott, akihez hű volt örökké, és aki által
18     XXV|   kétségbeesés örvényébe hajtá hű szolgálatainak felemlegetésével.~ ~