Rész

 1       I|         betekintett az épületbe, gyönyörű hangversenyhez jutott; fűrész
 2      II|        gyümölcs terhe alatt, s a gyönyörű lugasokon ezerszemű mosolygással
 3      II|   férfilelket.~ ~– Szép gyermek! Gyönyörű fiú! – mondogatják körül,
 4      II|            A lovász elővezette a gyönyörű angol paripát és saját vezetékét,
 5     III|       más tizenhat éves korában; gyönyörű alak, arc és termet. És
 6     III|          fog diribdaraboltatni a gyönyörű ősi telek, és soha nem hallott
 7       V|          fogadá.~ ~Maszlaczky úr gyönyörű két bókkal mutatá be magát.
 8      VI|          arany- és ezüstfácányok gyönyörű falkái, s buja füvében egész
 9      IX|         egyik az utcára, másik a gyönyörű kertre való kilátással.
10       X| rendeltek, nem hal az a vízbe.~ ~Gyönyörű tréfa.~ ~Összerepedezett
11       X|  fisztulákat vágta, mihez Miszti gyönyörű tremoló félhangon gargarizálta
12      XI| rémkiáltás~ ~„Nincsen Pest!”~ ~A gyönyörű, a kedves város, melyre
13     XIV|         milyen jól mulat ezzel a gyönyörű fiúval. Vajon hol vette
14   XVIII|         ő ezt a képet?~ ~Ekkor a gyönyörű, angyalarcú gyermek piciny
15   XVIII|        azok nem is óhajtották.~ ~Gyönyörű színjátszó, azt meg kell
16   XVIII|       egy szót sem értettem ezen gyönyörű beszédből, mivel nagyothallok.~ ~
17     XXI|      bővíteni.~ ~– Az igaz, hogy gyönyörű hidalgóval rémítettek meg
18   XXIII|   jószágokat, kincset, birtokot, gyönyörű kerteket mind, mind az egész