Rész

 1     VII|          munkás kezét, mely oly erősen épít, oly kitartóan fárad,
 2    VIII|        boldog volt, midőn az őt erősen szívéhez szorítá, s engedé,
 3    VIII|    minthogy azon keresztül igen erősen ki volt téve a kastély az
 4       X|       ott voltak az építésénél. Erősen áll az. Sőt a kormányos
 5       X|         fiam. Kőcserepy úr háza erősen épült, nem omolhat össze,
 6       X|        e különös férfit. Ki oly erősen tudott szeretni, mennyire
 7       X|    ágyban fekve, nem érezte oly erősen.~ ~– Talán anyám érkezett
 8       X|         fal, és keble lihegett, erősen zihálva, és szemei forogtak,
 9       X|     ölelje át karjával nyakamat erősen!~ ~A lyánka hevesen, lázasan
10     XII|  megnyerhetnéd, pedig Kőcserepy erősen üti a vasat; már nyomára
11     XIV|    Zoltán arra ébredt fel, hogy erősen sírt. A párna, melyre arcát
12     XVI|        értesíthesse arról, amit erősen gyanított, miszerint Zoltán
13   XVIII| tüneményeit.~ ~– Úgy ám! Milyen erősen tartott bennünket ölében,
14   XVIII|    átölelé azt oly hevesen, oly erősen, mintha szíve akarna meghasadni;
15   XVIII|        a méltóságos úr éppolyan erősen nekivetett vállal segít
16   XVIII|        megdönteni, mint amilyen erősen nekiveti aztán a másik vállát
17   XVIII|          csúnyaság. Áztassák el erősen Szentirmayt és Zoltánt,
18      XX|  kérdezi Dabroni. Óh, van, van; erősen érzékeny oldala van. Meg