Rész

 1      II|          hanga is gyermeki, csakhogy éles és visító, ha disputálni
 2      II|        mérgelődésben el van rekedve, éles és darabos; nemigen sokat
 3     III|             úr kurta keze, s hangzik éles, fülbefúró szava.~ ~– Ah,
 4     III|         miszerint ugyanez időben oly éles családi viszály támadt a
 5      IV|        Maszlaczky úr az elszörnyedés éles hangján. – Hát Carl! Az
 6       V|     tanácsosnő bámulva nézett utána. Éles szemei egy tekintettel keresztülláttak
 7     VII|           ellen erényes tetteit mint éles kardot fordítsák, hogy a
 8       X|              gazemberek! – rikácsola éles hangon Maszlaczky. – Én
 9       X|          között fáradt paripáján. Az éles jégdarabok mind kivérzék
10       X|             nem kellett szügyével az éles jegek ellen törnie. Mindamellett
11       X|        tudott szólni; de a szabadító éles szemei észrevették.~ ~–
12       X|            közé, s megpofozták nagy, éles körmeikkel. Képzelem, hogy
13     XVI|              gondoskodni? – folytatá éles, metsző gúnnyal Maszlaczky
14   XVIII| jelmondatokat olvasandja, melyek oly éles pártokra osztottak megyét,
15   XVIII|            és fel az ismeretlenen, s éles, öklelő hangon szólt egyenesen
16     XXI|           odavág nyakához.~ ~Haj! Az éles kard behatott!~ ~A két segéd
17    XXII|            két-három lépésnyire tőle éles kardokkal vívnak halálos
18    XXIV|     elérzékenyült.~ ~A hétszemélynök éles, nyilazó szemeiben is látszott