Rész

 1      II|         kertje maradt zölden, ő ama kegyetlen, fagyos éjszakákon
 2      II|        tündérpalota, minőt csak ama légi tündérkék tudnak összeszőni,
 3      II|          hogy történik az, hogy ama nagy készületű ünnepély
 4     III|     ujjával nagy betűket irkált ama gömbölyű asztalra, mire
 5       V|         nem is sejt, de amelyet ama kikerülhetlen szemek már
 6    VIII|         sem fogja olvasni.~ ~De ama balvégzetteljes idézőlevél
 7      IX|    elválaszthatatlanná téve azt ama megsemmisíthetlen okirattól,
 8       X|    odább menni a partnál, akkor ama gazdag úr még egyszer annyi
 9       X|     mint egy édes, ifjú testvér ama szegény házakból, kinek
10       X| szeretett – mint egy szentet.~ ~Ama három gyásznapon éjjel-nappal
11     XII|      megengesztel mindjárt.)~ ~,Ama nagy szellemnek, ki e szigorú
12     XIV|         egy év előtt revokálták ama mennyei bíró elé, akitől
13      XV|       azt kérdezni magától: „Ki ama fiatalember?”. Ha egy meglett,
14     XVI|         következtek, s akkor ön ama harmadik számára vesztette
15   XVIII|     majd nyakukat törték. Ez ám ama sürgetős staféta, amit lóhalálában
16   XXIII|      talán éppen akkor, midőn ő ama levelet írta Dabronihoz,
17   XXIII|        Arcáról végképpen eltűnt ama megszokott mosolygás; egészen
18  Vegszo|      évei a legköltőibb évek.~ ~Ama per, mely regényhősöm jellemének