Rész

 1      II|          szívben, s a mély gyökér ágya mély seb.~ ~Zoltán széttekintett
 2     III|     fiskális úr nem hiú ember. Az ágya fölött ketyeg egy falióra,
 3       V|           lehunyt szemeire, leült ágya szélére, s ott elnézte éjfél
 4    VIII|          megírt. Flórát ott látta ágya előtt, s ha Isten irgalmát,
 5      IX|         pompával volt elrendezve. Ágya fölött hímzett csöngettyűhúzó
 6       X|        odaült egy zsámolyra Vilma ágya mellé, s kis úrnője gyöngéd
 7       X|          kezét, s szótlanul leült ágya szélére. Olyan volt e percben,
 8    XIII|          Egy asztal volt Abellino ágya mellett, azon egy tányérban
 9     XVI| leültetett minden embert Abellino ágya körül, ez utóbbi nagy bosszúságára,
10     XVI|         vigasztalanul lógatva alá ágya széléről, melyen ült.~ ~
11     XVI|         kihívólag ült le Abellino ágya elé.~ ~– Tessék árverezni!~ ~–
12     XXI|        pillanat múlva ott térdelt ágya előtt.~ ~A szobában nem
13     XXI|       múlva ott voltak a haldokló ágya előtt mind a hárman.~ ~Rudolf
14    XXII|      Atyja, anyja felváltva ülnek ágya előtt; ha az egyik éjjel,
15    XXII|          ujjával megkocogtatva az ágya melletti elszőnyegezett
16    XXII|           ember ott a beteg leány ágya előtt úgy érezte, mintha
17   XXIII|    csendesen…~ ~Kőcserepy felkelt ágya mellől, s éjnek éjszakáján
18   XXIII|          A tanácsos reszketve ült ágya mellett egy alacsony zsámolyon,