Rész

 1      VI|          az Istent – ékes magyar szóval!~ ~Szentirmay Rudolf ősei
 2       X| sietséggel. Erre én nagy harsány szóval bekiálték a kapun azon hangon,
 3       X|   paripám! – szólt hozzá hízelgő szóval. – Látod, mindjárt a parthoz
 4       X|  csuklyával a vizek közt evezni, szóval és karral vigasztalva a
 5       X|         férfival, ki dörgő, mély szóval hívta fel a nyomort, hogy
 6       X|        áll ajtajában, vigasztaló szóval fogadva az érkezőket, s
 7       X|        vigasztalja biztató anyai szóval.~ ~Egy nagy kórház a királyi
 8     XII|        kötekedni akar. Ő biz egy szóval sem bízta senkire, hogy
 9    XIII|   barátom? Nézzen ide!~ ~Ezzel a szóval odanyújtá a fiskális elé
10     XIV|        könnyezve, s oly érzékeny szóval kérte őt, hogy szűnjék meg
11     XVI| ömlengéseinek tulajdonítá, s egy szóval sem szakítá félbe.~ ~Maszlaczky
12    XVII|   Kárpátfalva minden zugából élő szóval látszottak hozzá beszélni;
13   XVIII|      hogy ezek az emberek puszta szóval több eredményt bírtak kívívni,
14   XVIII|          ordíta rájok mennydörgő szóval, hogy azok ijedten hallgattak
15     XXI|      mind! Vitézkedtek nyelvvel, szóval, s csak olyan vitézek vagytok,
16     XXI|        egész zaj fölött uralkodó szóval dörgé:~ ~– Én felszólítom
17     XXV|          volt rettenve, hogy egy szóval sem bírta magát védelmezni.~ ~