Rész

 1      II|        akkor elmondhatnám, midőn nagysád kertjébe lépek, hogy e napon
 2      II|         tanúbizonyságul: „Nemde, nagysád?”, mintha maga sem bíznék
 3     III|          Igen. Átlátandja kedves nagysád, ha végighallgat, miszerint
 4     III| trójainál.~ ~– Csendesen, kedves nagysád. Nekem szükségem volt erre
 5     III| szükségem. Majd meg fogja kedves nagysád azonnal érteni, hogy ez
 6     III|         visszavenni. Amit kedves nagysád oly örömmel vár, Szentirmay
 7     III|           Jupiter tonans! Kedves nagysád olyan türelmetlen. Miért
 8     III|      magáévá tegye. Érti, kedves nagysád?~ ~Abellino iparkodott utolérni
 9     III|    kacagott.~ ~– Nem úgy, kedves nagysád; dehogy. A tanácsos úr nem
10     III|     semmit. Nyilatkozzék, kedves nagysád.~ ~– Én nem nyilatkozom.
11     III|       Tessék meggondolni, kedves nagysád, hogy a kifizetendő adósságok
12     III|        én őérte nem beszélek, én nagysád javát akarom előmozdítani.~ ~–
13      IV|     megyek én vele? Mikor kedves nagysád más nézetekben van, mint
14      IV|         kapuban.~ ~– Hová gondol nagysád? Csak nem mehetek tarka
15       V|        indulatom, mellyel kedves nagysád, kedves barátom uram – miért
16       X|         bibliából. Engedelméből, nagysád, efelől szemeimmel kell
17       X|       mondá:~ ~– Legyen nyugodt, nagysád! Térjenek vissza a septemvir