Rész

 1       I|          a nyelvben él a nemzet. Másutt régen tudják már ezeket
 2       I|   remekmű az. Ne mondjátok, hogy másutt jobbak vannak, mi a magunkéról
 3     III|         legkevésbé galant ember. Másutt egészen más a dolog; ott
 4       X| sastollal. Az ember úgy szeretne másutt találkozni hasonló alakkal,
 5       X|          szokott rendben álltak, másutt egymásra volt dőlve minden,
 6       X|   öltözve.~ ~Milyen jeles élc!~ ~Másutt szegény, rongyos ember kapaszkodik
 7    XIII|          s itt-amott átlátszott, másutt meg felverte a borotválatlan
 8     XIV|   Maszlaczky úrnál?~ ~– Nála is, másutt is, aki fizet. Tíz krajcárért
 9     XIV|         hogy megtudja, miszerint másutt is kérek véleményt az övé
10     XIV|        sem foldoztatta be, pedig másutt is kopott volt már az atillája.~ ~–
11     XIV| elgondolta, hogy a leírandó pert másutt nem kapja meg, ha itten
12   XVIII| sérthetlennek érezheti magát; de másutt kerüljön ön, mert ha találkozunk
13   XVIII|  borotválások helyén ultramarin, másutt kármin és cinóber, haj és
14   XVIII|       újra tanulta volna. Mindig másutt húzza meg a szókat, mint
15   XXIII|       Így például meghal az apa, másutt: például az Uranusban vagy
16    XXIV|   felveszi, kezében forgatja, de másutt jár addig gondolatja! S
17    XXVI|          tenger régi partjait, s másutt új medret mos magának, amíg