Rész

 1     III|     emelet már nem adódik.~ ~Itt lakik ő már minden emlékezetet
 2    VIII|          emiatt, minthogy ritkán lakik valaki a kastély emeletében,
 3      IX|          itt Tarnaváry septemvir lakik.~ ~Zoltán megköszönte neki
 4       X|          Lirum-lárum. Ahol az úr lakik, oda nem megy a víz. Én
 5       X|   polgárok élete. A ház, melyben lakik, tömör boltozaton épült;
 6       X|          férfi, a főherceg-nádor lakik ott, ki ezen az éjszakán
 7     XII|       hogy majd rátalál, aki ott lakik.~ ~Rudolf remegve önté ki
 8    XIII|      omladozó épület az, melyben lakik, és semmi teremtő erőnek
 9     XIV|    felelhetek önnek!~ ~– Úgy itt lakik a kísértet! – kiálta Zoltán,
10     XIV|          olvasni, és ha az ördög lakik is benne, előhívom azt onnan.
11     XVI|      megtudva, hogy Abellino hol lakik, sietett őt felkeresni.~ ~
12     XVI|      Mihály-kapu melletti házban lakik, azt azon az egy ablakon
13     XVI| bennünket. Az egész emeleten nem lakik más, mint egy vénasszony,
14   XVIII|      lakom innen, s Pál is nálam lakik.~ ~– Hol?~ ~– A saját jószágomon,
15    XXII|   eltöprenkednek fölötte.~ ~– Ki lakik itt a mellettem való szobákban? –
16    XXII|    szobák azok, jó leánykám; nem lakik ottan senki. Az a folyosó
17    XXII|       asszony, aki itt mellettem lakik; milyen halavány volt, és