Rész

 1      II|        elméncséget báró Berzytől hallotta Emánuel barátunk, ki azzal
 2       V|         élt együtt vele. Sohasem hallotta őt senki panaszkodni, sőt
 3    VIII|     megtudta annak titkát, midőn hallotta őt keservesen sírni maga
 4      IX|     fájdalma gyámatyjának titka; hallotta, hogy Rudolf neje és gyermekei
 5       X|         lakába, még a kapuban is hallotta, hogy kiáltotta egy az Új
 6       X|     segélykiáltásait. – Füleivel hallotta azt más is, de szívét bezárta
 7       X|   harcolni; de Bogozy csak akkor hallotta, hogy miről van szó, mikor
 8       X|      iparkodott kipótolni. Ő már hallotta azt a zúgást, zajgást, mit
 9       X|   ablakrázkódtató csattanást nem hallotta ő még soha. És ismét egy
10     XIV|     Kovács három hétig hírét sem hallotta védencének, ki most már
11   XVIII|        valószínű, hogy egyik sem hallotta, hogy a másik miről értekezik,
12   XVIII|          öregúr.~ ~Tarnaváry jól hallotta a szót, s a vér a fejében
13   XVIII|         Tarnaváry, hogy maga nem hallotta, mit beszél. Csak elment
14     XXI| Szentirmay ajtaján csöngetett.~ ~Hallotta ő a hat órát is ütni és
15   XXIII|       tudakozódik Vilma felől.~ ~Hallotta a tiszttartótól, hogy barátnéja
16   XXIII|       nyíltak fel. Kőcserepy nem hallotta sem az óraütést, sem a csengettyűt,
17    XXVI|    képzelet volt, nem látta, nem hallotta senki. Megtaposták a földet