Rész

 1      II|     büszke főhajtással fogadá a gyermeket, s nagy, okos szemeivel
 2       V|          amik Eveline-é.~ ~Soha gyermeket ily komoly, magába vonult
 3       V| megigéző szemek, még nem láttam gyermeket annyira hasonlítani anyjához,
 4    VIII|        azt őrzeni…~ ~Fölemelé a gyermeket, ki szemeit nem bírta elfordítani
 5      IX|        Karolina, megpillantva a gyermeket –, ön megérkezett, hozta
 6       X|        körülfogták az elbeszélő gyermeket. Emánuel barátunk nagymamája
 7       X|    pillanatban ő is megismeré a gyermeket.~ ~– Zoltán! Te itt vagy?
 8       X|        jössz ide?~ ~– Egy beteg gyermeket kellett volna megmentenem,
 9       X|        szorultam.~ ~– Egy beteg gyermeket? – szólt Miklós, mialatt
10       X|  repülve, két, keblén szunnyadó gyermeket ölel. Midőn a tűz néha fel-fellobban,
11       X|     nálánál pár évvel fiatalabb gyermeket, kit „leánykám”-nak szokott
12       X|     pedig mosolyogva cirógatá a gyermeket, mintha örülne annak, hogy
13       X|      semmit se félj – biztatá a gyermeket, ki odahúzódott keblére
14       X|     fogadott, ölébe vette a vak gyermeket, ki azonban nem akarta elbocsátani
15     XIV|        előtt látta valahol mint gyermeket, mint serdülő fiút. Hogy
16    XVII|      fogják nézni, mint hitvány gyermeket, ki nagy számokat írt le,
17     XXI|      ezt a szép, ezt az imádott gyermeket, aki oly boldog, mint nemes,