Rész

 1       I|          Határidő lőn kitűzve; az elmúlt, nem tartatott meg. Lett
 2     III|           azonnal érteni, hogy ez elmúlt tizenkét év és még néhány
 3      VI|     bizonyságára, hogy valamelyik elmúlt évben nagy tűz lehetett
 4    VIII|        egy szívben elfér.~ ~Az is elmúlt. Rudolf megtörlé szemeit,
 5    VIII|       jövő reményét s hosszú évek elmúlt érdemeit.~ ~A legégetőbb
 6       X|          perc, majd öt perc, majd elmúlt tíz, és a lobbanás mégsem
 7       X|                Tizenegy még mikor elmúlt!~ ~– Úgy engem régen fel
 8     XIV|        tenni. – Ki tudja? Sok idő elmúlt azóta. Emlékezik-e még a
 9     XIV|           elfeledett mindent, ami elmúlt.~ ~Még álmában is mindenütt
10     XIV|           az éjfél, a rémek órája elmúlt. Azt átaludta. Tudja isten,
11   XVIII|           időn keresztül? Sok nap elmúlt már azóta, ugyebár? Miért
12   XVIII|       súlyos, terhes szemrehányás elmúlt éltetek folyására; gyanítjátok-e
13   XVIII|           már az idő; éjfél régen elmúlt, és ő még mindig ébren van,
14   XVIII|     kezdett lenni; már tíz óra is elmúlt, ami falusi emberek előtt
15      XX|           magában a lovász. – Rég elmúlt már az ibolyák ideje, tüske
16   XXIII|           fehér párnáira, arcáról elmúlt a lázas pirosság, csak az
17    XXVI| bohóságokkal történni, miket csak elmúlt tulajdonosuk becsült.~ ~