Rész

 1       I|       Minő pompás épület, mily büszke csarnokok, ragyogó és díszes
 2      II|    legyenek megfosztva attól a büszke érzettől, hogy ott a hegyek
 3      II|       a lélek épségének. Vilma büszke főhajtással fogadá a gyermeket,
 4     III|         mely elárulhatná, hogy büszke fejtartása onnan ered, mivel
 5      IV|        monda Maszlaczky úr oly büszke hangon, mint aki meg van
 6       V|     számomra a sors, mindenkor büszke leendek azon lépésemre,
 7       V|     annak férjére szálland. De büszke szívvel mondhatom uram,
 8       X|     arannyal és hermelinnel és büszke arcokkal, úgy látszottak
 9       X|    magasra kondorulva fedezi a büszke, szép metszésű ajkakat,
10      XI|    nincs.~ ~A szép remények, a büszke álmak és annyi évek fáradságos
11     XIV| leányával. Az anya most is oly büszke szépség, a leány most is
12   XVIII|     kimenetelét, karmantyúikon büszke lobogtatással viselik a
13   XVIII|   anyjára nézett, s látta őket büszke, elbízott reménnyel egymást
14   XVIII|      nem mennék-e fel? – monda büszke önbizalommal a szittya vezér,
15      XX|     összehozhatják. Zoltán oly büszke, oly heves; egy szó elég
16     XXI| látogatójegyét, melyet Dabroni büszke mosolygással dugott keblébe,
17    XXIV|      Ki ismerne rá a hatalmas, büszke úrra ez órában?~ ~Ez arcról,