Rész

  1       I|                      ültet? Mint örül aztán, ha szorgalma, buzgó fáradsága
  2       I|                 gyümölcsével; milyen boldog, ha akad valakire, aki meghallgatja
  3       I|                      éred végit; jobb volna, ha hozzá sem fognál, szegény
  4       I|                  forgó összegek sorsára jut. Ha készen lesz is, mit mutogattok
  5       I|                     mit mutogattok benne? És ha lesz mit mutogatni, ki nézi
  6       I|                 bizony jó lesz az magtárnak, ha elkészül” – tréfálódzék
  7       I|                  gyengén vannak építve, hogy ha a karzat véletlenül megtelik,
  8       I|                       Bizony nem lesz csoda, ha üres falak előtt fogják
  9       I|               nevelünk, ruházunk, ápolunk, s ha dorgáljuk is néha, csak
 10      II|                      vagyonnal bírtak, s bár ha a közrendű ember nem ért
 11      II|                kiknek változatos egyenruhái, ha érdekelnek valakit, azokról
 12      II|                   illendő orcákat öltenek, s ha azokat bekomplimentozták
 13      II|                   Minden meglepne bennünket, ha szemeink világát más, élőbb
 14      II|                      élnek, nem csoda tehát, ha ideállá válnak magok is,
 15      II|                 társaságok után, s úgy örül, ha az ezüstkürtön keresztül,
 16      II|                tetszéssel találkozó felelet, ha azt mondaná, hogy nem tud
 17      II|                     csakhogy éles és visító, ha disputálni kezd; ilyenkor
 18      II|                    jól nevelt emberre nézve, ha vajon a nagyságos tanácsos
 19      II|                      ellenkező nézeteknek, s ha tudhatám, hogy ez ünnepély
 20      II|                       én biztosíthatom, hogy ha tollfosztás közt kellene
 21      II|                     zsenírozza annyira, mint ha neje felől tudakozódnak,
 22      II|                       hogy szigorúvá legyen, ha akarna is.~ ~Leánya, a tízéves
 23      II|                       Óh, be kedves gyermek; ha az én unokáim közől valamelyik
 24      II|           dicsekedést nem is mulasztja el, s ha két-három kortársára akad,
 25      II|                      megtanulta tűrni, s kit ha karjára fűzve vezethetett
 26      II|                  ruhában; úgy szeretném már, ha én is jurátus lennék; ugyebár,
 27      II|                     legyen róla beszélni; de ha megkérdezzük öregeinket,
 28      II|                    nem volt bizonyos felőle, ha vajon nincs-e hirtelen keze
 29      II|                  durcásan engedelmeskedni.~ ~Ha saját házánál találta volna
 30      II|                  fűtésre alkalmaz; éjszakán, ha nagy sár van az úton, leszállít
 31      II|                      testét hátravetve, hogy ha ilyenkor egymást hirtelen
 32      II|               anyáknak az a véleményök, hogy ha leányaik megnőttek, akkor
 33      II|                       Mert jól érezték, hogy ha egy új eszmevilág új életforgást
 34      II|                    túl fognak rajtok nőni, s ha a két lefolyt évtized után
 35      II|                    volna szép méltóságodtól, ha megfosztana bennünket azon
 36      II|                      hüledezve tekinte szét, ha nem hallotta-e még meg valaki.~ ~–
 37      II|                  szorítsa azt meg térdeivel, ha azt akarja, hogy lépést
 38      II|                      nem lovagiasság. Ezért, ha oly jó barátok nem volnánk,
 39      II|                         azért nem szeretném, ha a kisasszony fagylalt volna,
 40      II|                      Mit mondana a közönség, ha a páholyokat üresen látná?
 41     III|                    mert bizony széjjelmenne, ha kiszólítanák a középre;
 42     III|                    semmit, hozzátenni pedig, ha akarna sem tudna.~ ~Húsz
 43     III|                     emlékezik, de elfütyöli, ha kívánják; pedig ez már csak
 44     III|                    gólyaorr, s mikor leírta, ha a fejét leütnék, sem tudna
 45     III|                   titkaiban fürkésszen s még ha ittas is, zárt kapu az ő
 46     III|                   vagy balra kell taszítani, ha valaki az egyik végéről
 47     III|                    csak a feje látszik ki.~ ~Ha észrevenné, hogy itt vagyunk,
 48     III|                álarcozza kínos szisszenését; ha valakivel beszél, fejét
 49     III|                    érdekem, mint nagyságodé. Ha én elvesztem a pert, költségemet,
 50     III|                    azzal jobb lenne a dolog, ha nagyságodnak elmondom. Ha
 51     III|                    ha nagyságodnak elmondom. Ha én nem tudok tanácsot adni,
 52     III|                   hanem én ügyvéd vagyok, ki ha valamit előad, annak logikai
 53     III|                    Jól van, jól van. Mit ér, ha én helybenhagyom?~ ~– Én
 54     III|                   Átlátandja kedves nagysád, ha végighallgat, miszerint
 55     III|               szükségünk volt erre a perben. Ha bebizonyíthattuk azt, hogy
 56     III|                   melyek őt kompromittálják. Ha megvan a kezdet, önként
 57     III|                     Maszlaczky nem szerette, ha dicsérték; ő nagyobb arisztokrata
 58     III|               dölyfös, s még az is bántotta, ha valaki dicséri, mert hisz
 59     III|                      Az nem is oly egyszerű. Ha értené a törvénykezések
 60     III|                annyit elérhetünk ugyan, hogy ha nyilvánosság elé kerül a
 61     III|                akarja magát velem; köszönöm. Ha regényt akarok olvasni,
 62     III|                      bebonyolítani azt, hogy ha Szentirmay gróf az angyalok
 63     III|                  kezdi-e ön érteni a többit? Ha e romlatlan kedélyű, nemes
 64     III|                   borzasztó iratokat, mikből ha egyet szélnek bocsátanak,
 65     III|                      Nagyságos Kőcserepy úr, ha méltóztatik ismerni. – Van
 66     III|                   mit használ nekem a siker, ha másnak engedtem a jogokat?~ ~–
 67     III|                    csúfondároskodás. Hiszen, ha meg akarom magamat alázni,
 68     III|                      kíváncsi volt megtudni, ha vajon teljesíté-e az ügyvéd
 69      IV|                     mind a három estére. Ah, ha félholt volnék, sem maradnék
 70      IV|                       A legnagyobb zavarban. Ha nem ad ön, becsületemre
 71      IV|                      bírnám magamat rávenni, ha éhen halnék is, hogy valakitől
 72      IV|                       s vegye vissza a pert, ha tetszik zálogul.~ ~– Hja,
 73      IV|                  ajánlatot. Még nagy kérdés, ha vajon rááll-e arra nagyságos
 74       V|            boldogtalanok volnánk mi férfiak, ha a nők bölcsek akarnának
 75       V|                  hibával; mi lenne belőlünk, ha a szerelem engesztelő angyala
 76       V|                    úr végre megkérdezé tőle, ha nem volna-e hajlama e tulajdonok
 77       V|                     éjjel is eljön megtudni, ha leánya jól viseli-e magát;
 78       V|                  magáét. Jól tudva azt, hogy ha valamit nagyon óhajt, az
 79       V|                 hatottak azon keresztül. Még ha beteg volt is, eltitkolá,
 80       V|                      orvosságokat, megtudni, ha úgy viselte-e magát, ahogy
 81       V|                      Ezért, megbocsásson ön, ha egy nő boldog, az szerencse,
 82       V|                           Méltsás asszonyom. Ha azon sorsot méltóztatnék
 83       V|                         Női kedélyeknek, még ha filozófok is, természetök
 84       V|                     szenvedély erőt is ad, s ha célja magas, segít küzdeni
 85       V|                Maszlaczky úr érzékeny ember, ha rászorul. Kénytelen volt
 86       V|                kötelezett Kárpáthy Abellino, ha perét megnyerem. Én ez összegről
 87       V|                     őt mindenütt kikerüli, s ha táncolnak, inkább egész
 88       V|                  gazdag. No, majd meglássuk, ha nem lesz az, mennyit fog
 89       V|                   tiszta voltáról meggyőzni, ha még olyan homályos is az.~ ~–
 90       V|                kilenc hüvelyk magas férfiún, ha elgondolta az ember, hogy
 91      VI|                    Nagy kényszerűség idején, ha ki kellett mozdulni kastélyából
 92      VI|               közelre várják a lovaglókat, s ha mulatság volt a kertben,
 93      VI|                      az azon menőre, hát még ha e zöld redőnyök közől egy-egy
 94      VI|                      elhagyott pusztaságban, ha elgondolja, hogy itt nép
 95      VI|                      hol bojtorján virágzik, ha így volna, ahogy lenni kellene,
 96      VI|                      története megérdemelte, ha költőjére talált; de hát
 97      VI|          parasztfiúknak, miket így vásárolt. Ha olykor meghallá, hogy ifjú
 98     VII|                számára; maga hozta volna el, ha ágyban fekvő beteg nem volna,
 99     VII|                   könnyebben esik a szívnek, ha csak néhány lépéssel is
100     VII|                     hogy azonnal jöjjön. Tán ha elébb megindultunk volna,
101     VII|                 segéljen, át nem adja az úr, ha százszor jurátus is.~ ~–
102     VII|               átvette azt, és olvasni kezdé. Ha valaki figyelmezett volna
103     VII|                horgonyát leli e vádban; mert ha ennek árnyékát rávetheté,
104    VIII|                    kötelességeimet ön iránt. Ha van ön gondolatában az ismerős
105    VIII|                  azért – viszonza az ifjú. – Ha Szentirmától el kell válnom,
106    VIII|                 Zoltán csak várta egy ideig, ha fog-e még hozzá valamit
107    VIII|                   szívéhez csatolt már, hogy ha onnan le akarja szakítani,
108    VIII|                   beszéde alatt.~ ~– Azután, ha találkozni fogunk itt és
109    VIII|                   bennünket. Nagyon jó lesz, ha elébb meglátja azt a szobát,
110    VIII|                    akkor döbbent vissza.~ ~… Ha valaki onnan belülről azt
111    VIII|                  feltekintőre nézni látszik; ha Kárpáthyra vetődnek Rudolf
112    VIII|               vallhatnám azt meg Isten után, ha nem neked? Amily igazán
113    VIII|                 Isten, úgy láss te is oda, s ha a fájdalomban, melyet kivallottam,
114    VIII|                   csak irgalomért könyörgök! Ha te kezedet nyújtod, arról
115    VIII|                      ott látta ágya előtt, s ha Isten irgalmát, bocsánatát
116    VIII|                       Minő veszély volna az, ha e levél más kezekbe jutott
117      IX|                         súgja Rudolf. – Majd ha egyedül lész!~ ~Még most
118      IX|                 mégis, jobb lett volna neki, ha mindvégig közöttünk maradt
119      IX|                   hiányzik közőlök valaki, s ha Katinkára tekintett, fel
120      IX|                 magukat, annál jobban nőnek. Ha én egész nap egyebet sem
121      IX|                    gyermek, én is az voltam. Ha vigyáznak rá, csak képmutatásra
122      IX|                     krónikába rakni, mikből, ha minden tizediket megtudta
123      IX|                elrendezve, hogy a gyermekek, ha a házat felfordították,
124      IX|               Valóban arról senki sem tehet, ha nagy családja van, mert
125      IX|           visszhangzott a szedtevettéktől.~ ~Ha valaki egy kapun benyit,
126      IX|                      maga. Még megüt a guta. Ha olyan flegmatikus ember
127      IX|                      keseredetten ült le, de ha minden érzést el lehet is
128      IX|                          Mármost vakarja ki, ha ideírta!~ ~Kétségtelenül
129      IX|                 szemöldökű leánykát, akinek, ha a szeme sírt is, de a szája
130      IX|                  nagy könnyebbségére válnék, ha egy kissé el tudna ájulni.
131      IX|                 megharagudnom. Képes vagyok, ha a leányaim egy hímzést elrontanak,
132       X|                   mind az öt érzéke kifárad, ha mindazt élvezni akarja!~ ~
133       X|                     s mi fog történni akkor, ha bekövetkezik, amiről még
134       X|                  rémletes nagyságában.~ ~Ah, ha azt tudnák az emberek, ha
135       X|                    ha azt tudnák az emberek, ha értenék úgy, mint azok néhányan,
136       X|                       De mi történik velünk, ha a visegrádi torlaszt hamarébb
137       X|                 fogja minden oldalról körül. Ha éri is valami baj, az legfeljebb
138       X|                valami nagy szerencsétlenség? Ha az ember jó nyereséget akarna
139       X|                     Egy fillért sem.~ ~– Hát ha nyerni találunk?~ ~Maszlaczky
140       X|                     mint a kisasszonyokéban, ha az embernek komoly céljai
141       X|                         Én meg nem foghatom, ha minden ember oly konfúzus! –
142       X|                           Egészen ott volna, ha Vilma kisasszony távol nem
143       X|              Duna-parton, ember hátán ember; ha mindenki csak egy követ
144       X|                 ugyan sajátságos eset volna, ha a veszedelmes fiatalember
145       X|                    ezért nem neheztelek rád! Ha szerencsétlen embert látok,
146       X|                gyakran meg lehetett hallani, ha a szél felénk fordult. Itt-amott,
147       X|                   szétlövetni, remélve, hogy ha egyszer a zaj rést találhat,
148       X|              kútcsöveket láttam heverni, tán ha azokat lőporral megtöltenők,
149       X|                           Mit tett volna ön, ha ön állt volna a parton? –
150       X|                    Eveline Maszlaczky úrnak, ha az jelen volna, ki azonban
151       X|                   hogy az asztal alá iszlak? Ha nem félsz, maradj itt! Ha
152       X|                    Ha nem félsz, maradj itt! Ha nem félsz, hogy leiszlak,
153       X|                   minőt álmában hall valaki, ha fülébe sugdosnak. És senki
154       X|                 Sokallod a poharat? Tedd le, ha félsz tőle – gúnyolódék
155       X|                    itt a halál! Ki tart meg, ha elhagyott az Isten – és
156       X|                  helyen nem jöhet a víz, még ha harminc láb magasra hágna
157       X|                   fog nyargalni, megtudandó, ha nem lehetlen-e már a hazajuthatás.~ ~
158       X|                    semmi különös baj. Aztán, ha tovább talál tartani, majd
159       X|                     Nagysám! Legyen nyugodt! Ha veszély fenyegeti Vilma
160       X|                   mely azt felfogja róla. És ha lávatenger volna az, mi
161       X|            gorombaságával válaszolt:~ ~– Hát ha jobban tudja az úr, csinálja
162       X|               sietnünk.~ ~– Csókolom kezeit. Ha mi olyan bolondok vagyunk,
163       X|                      megcsalni, tudja az úr; ha nem tetszik az úrnak a szerződés,
164       X|                  rögtön.~ ~– Akár dereglyét, ha így beszél. Már ha énvelem
165       X|                dereglyét, ha így beszél. Már ha énvelem szépen beszélnek,
166       X|                       Legények! Ki a Dunára! Ha nem tetszik a mulatság,
167       X|                    olyan sokat tud beszélni, ha van, aki olvasni tud róla!
168       X|                  kell állani rendelt helyén, ha a világ összeomlik is kerüle.~ ~
169       X|                    mégsem tud végére jutni… „Ha most az csak idejönne! –
170       X|                 Nincs biz az nálam. No, majd ha lesz, kapsz egy húszast,
171       X|                    úr utánakiálta:~ ~– Aztán ha a Privorszkyba mégy, a helyemre
172       X|                     a szegény legény szűrét, ha nem tud fizetni?~ ~– Hahaha!
173       X|                tudott ellene szólani.~ ~– És ha Pest elveszett, elveszett
174       X|                     után?~ ~– Nem árt nekik, ha egy kicsinyt megfürödnek! –
175       X|               barátaim! Foglaljuk el erővel, ha jó pénzünkért nem adják!~ ~
176       X|              legényeket a vízbe, elég leend, ha lefegyverzik őket, s becsületszavokat
177       X|                          Hova lett Zoltán?~ ~Ha tudná Kovács és fiatal társai,
178       X|                  vedd el róla, mit árt neki, ha kissé a vízbe ér? Szorítsd
179       X|                  nézett szembe a veszéllyel, ha családja gyöngébbjeit megmentve
180       X|               levőket kell megmentenünk”! De ha roskatag földszinti házacskát
181       X|                    Talán nem is szólt volna, ha a szabadító arra nem irányozza
182       X|               megkülönböztetheti barátjától, ha azt veszélyben látja.~ ~–
183       X|                   anya kétségbeesve kért. És ha apám gyilkosának ígértem
184       X|                     egyet abból a kulacsból, ha mondom!~ ~Zoltán engedelmeskedett.
185       X|                       amíg a veszély tart, s ha kiszabadultak belőle, ismét
186       X|              tünemény, mely ismét tovarepül, ha a láng elaludt. Még a képek
187       X|                     hálófőkötő alá szorítva; ha azokkal a sötét, fekete
188       X|                 Olyankor mindig feje fájt, s ha ezt mondá, bizonyára halvány
189       X|                   Rop, rop, rop, pitt, patt! Ha nem adsz ennünk, elmegyünk”!
190       X|                      is, ne találjanak fenn, ha meg találnak jönni.~ ~–
191       X|               rossznak és rútnak ismerhesse, ha mindjárt ép szemekkel bír
192       X|                     jőnek, s azt hinné, hogy ha rajta fogja tartani kezét,
193       X|                   tudom, hogy más sem bánná, ha már régen-régen a föld alatt
194       X|                     gondoskodtam én felőled. Ha én meghalok, itt van írószekrényemben
195       X|               szoktam rakni. Ez a tied lesz, ha én meghalok. Látod, mikor
196       X|                       mintha azt várná, hogy ha a napsugár nem hatott át
197       X|                     kik még nem is éltek; de ha magok előtt látják a halál
198       X|                     félelmet előtte. Jöjjön, ha jőni kell. Végiggondolt
199       X|                    megsiratná, akinek fájna, ha ő nem lesz, vele együtt
200       X|                       úgy vesz el, hogy majd ha a romok közül hulláikat
201       X|                 fehér, mint a halál.~ ~Igen, ha a halál angyala jelent volna
202       X|                        Látja, kétségbeesnék, ha ő maradna utoljára. Kérem.
203       X|                     leányuk leend gazdagabb. Ha tudnák, mit cselekesznek?~ ~
204       X|                     Én itt maradok segíteni, ha ön megengedi.~ ~Wesselényi
205       X|                      is magasak ez alakok, s ha az emlékezet végighordozza
206       X|                  világot. Óh, mint szeretné, ha azon karoknak, miknek ereje
207       X|                ragadhatna ki a halál öléből, ha azon kebelnek, mely küzdeni
208       X|                    az elemek veszedelmét is, ha azon mennydörgő szónak,
209       X|                     sikoltás a fekete éjben. Ha hallaná is valaki, hogy
210       X|                     történik ennyi emberrel, ha az áradat még nehány lábnyira
211       X|                       Vajon hogy fogna esni, ha ennyi borzalmas jelenet
212       X|                    könnyen katarrust kaphat, ha ilyenkor megfürdik.~ ~A
213       X|                  Menekülnie nem lehetett, de ha lehetett volna is, nem volt
214       X|               menekül vele; ekkor azt mondá, ha elveszett a többi, vessz
215       X|                körülzárt szigetkén, keresve, ha nincs-e valami gyámoltalan
216      XI|                     szeméből kiesik a könny, ha alamizsnát kell kérni, s
217      XI|                     hogy romba hullt Pest!~ ~Ha valakinek drága volt a főváros
218      XI|                  betegen feküdni többé! Nem! Ha halva lett volna, még a
219      XI|                 kicsinyek áldozataiból, hogy ha elveszett, ami kedves volt,
220     XII|                   aggodalmasabbá lett volna, ha ők Pestre feljönnek, s tapasztalják,
221     XII|                   könnyei hullottak reá. Óh, ha e percben ott lett volna
222     XII|                      ezentúl is folytatni, s ha netalán az eddig levelezett
223     XII|                      sajátkezűleg Rudolfnak. Ha a levél egy archeológ kezébe
224     XII|                      rád nézve igen jól áll, ha nem restellenéd egy kissé
225     XII|                      elégettem; baj lehetne, ha ellenfeleid kezébe kerülnének,
226     XII|                    fűzi és nádi múzsáknak.~ ~Ha ezt az öreg nábob megtudná,
227     XII|                párbajba ne keveredjék, hanem ha valaki kihívja, mondja neki,
228     XII|                      fickót, öklei elég jók, ha csak a doktorátus meg a
229     XII|                     nem ülnék egy gőzhajóra, ha mindjárt Széchenyi maga
230     XII|                     hogy milyen derék volna, ha magyar ifjak tengerésznek
231     XII|                     az egész vármegye előtt, ha valahol el talál süllyedni
232     XII|                      főzik meg, azt eszik, s ha az elfogy, akkor majd egymást
233     XII|                   kell egyet helyette adnom, ha elvész. Jól is leszidtam
234     XII|                       csak eszére fog térni; ha mindannak a szépnek és jónak,
235     XII|                   városban, illendő is, hogy ha egyszer magyar mágnás, tegyen
236     XII|                      akartam neki írni, hogy ha illendőbben nem viseli magát
237     XII|                     leveleket nem szeretném, ha amice Maszlaczky megkaphatná,
238     XII|                      a kérdéses színdarabot, ha komédiások járnak arra,
239     XII|                       Ezzel jobb lett volna, ha elhallgat.~ ~Nemsokára várhatod
240     XII|                     csalódnia kellett volna, ha másformának látja, s első
241     XII|                 Angliában reformokkal, hogy, ha rajta állana, tetőtül talpig
242     XII|                 emberek százával, ezrével, s ha nincs is kreditünk, de nincs
243     XII|                    7vir úrnak.~ ~„K. b. m.~ ~Ha az isten megengedi érni
244     XII|                  lehetett ott fenn az égben, ha a legutóbbi évek alatt letekintett
245     XII|                gazdagnak, hatalmasnak lenni! Ha én visszatérek jó hazámba,
246     XII|               omladékkőnek. Szerettem volna, ha Zoltán fráter ott ült volna
247     XII|                    mert nekem nem kell! Nem! Ha lehetséges volna is, hogy
248     XII|                     nekem törjék el a lábam, ha valaha reá lépek, hogy ott
249    XIII|                     Mily nagy eredmény volt, ha egy-egy híres pártvezért
250    XIII|                     lépcsői nincsenek, hanem ha valami magyar mágnás szállásolta
251    XIII|               Ferkónak, s aki jobb szeretné, ha kifizetnék a hátralevő bérét,
252    XIII|            Maszlaczky úrnak, hogy menjen be, ha kedve tartja. Nem érdemes
253    XIII|                     nagyon rosszul illett. – Ha tovább maradna itt, megláthatná,
254    XIII|                     aggódott leginkább, hogy ha el találna halni Abellino
255    XIII|                    fogják kapni? Teszem föl, ha meg találnék házasodni.
256    XIII|                       monda Maszlaczky úr –, ha én azt tudom, miszerint
257    XIII|                    eszik, akkor türelmetlen; ha énnekem sós ételt adnak
258    XIII|                 semmi haszon perünkre nézve. Ha ő olyan korcs fickó volna,
259    XIII|                    az egész processzust.~ ~– Ha én itt hagyom az urat a
260    XIII|             meggyógyulni a paradicsomba.~ ~– Ha pedig én ott hagyom a pert
261    XIII|                      kliensem hat hét alatt, ha addig az úr értetlensége
262    XIII|                    ezáltal kétségessé tette, ha vajon convenant dolog-e
263     XIV|             körülnövi a fű, szép ligeteiben, ha megzendül is valami árva
264     XIV|                    aki azon elábrándozzék; s ha estenden a nagy tót szekerek
265     XIV|                   még beüthetnék labdával, s ha egyszer egy nehézkes, világossárga
266     XIV|                     itt kényelmesebben, mert ha a remek férfiú elkezdett
267     XIV|                 dobot is, a klarinétot is, s ha közbe-közbe valami érdekes
268     XIV|           férfibátorság lángjai égtek, miket ha körülhordott a teremen,
269     XIV|                      vissza az önre nézőket! Ha nem mer rájok visszanézni,
270     XIV|                     elébb gondolkozni rajta, ha örüljön-e a viszontlátásnak,
271     XIV|                    tűnnek elő, mint az álom, ha az ember később visszagondol
272     XIV|                    úgy mosolyoghatna rajtok, ha szomorúsága engedné. Vajon
273     XIV|                     volna egymástól válniok, ha a véletlen sors a szerető
274     XIV|                    megszólna a gonosz világ, ha egy nőtelen legénnyel látnának
275     XIV|                    neki eszébe sem jutott, s ha egykor gondolatjába ötlik
276     XIV|                     édes van még azokon túl! Ha valami tündér azt kérdezné
277     XIV|                   látszik, amit nekem ígért. Ha azt nem akarja, hogy én
278     XIV|               fölkelt, és nem lett beteg; ki ha elfáradt, ha nélkülözött,
279     XIV|                  lett beteg; ki ha elfáradt, ha nélkülözött, azt mondhatá
280     XIV|                      s fejére gázolni annak, ha még akkora volna is.~ ~Hol
281     XIV|               jellemek iránti tiszteletre, s ha szerette is a zsarnok szerepét,
282     XIV|                   törvénygyakorlataik éveit, ha sok mulatságos űzés-hajtás
283     XIV|              Tarnaváry tarthatott tőle, hogy ha e rendkívüli pert, mely
284     XIV|                     ő szállásán fog maradni, ha szívesen látja. Kovácsnak
285     XIV|                  hitemre, becsületemre, hogy ha valaha fog ön akadni emberre,
286     XIV|                      amint itt kérem önt, és ha az a másik itt volna, éppen
287     XIV|                      bizonyságot tehet róla, ha remegtem, hátráltam-e valamelyik
288     XIV|                hátráltam-e valamelyik előtt. Ha nem mondaná is ön, érzeném,
289     XIV|                   meg akarom azt ismerni, és ha a halál van ebben az írásban,
290     XIV|                    el akarom azt olvasni, és ha az ördög lakik is benne,
291     XIV|                     ön büntetve esküvéseért, ha azt tenné.~ ~– Fogom tenni!~ ~–
292     XIV|                    krajcárért írok egy ívet. Ha tud valakit nagyságod, utasítsa
293     XIV|                   Elmegyek érte Erdélybe is, ha parancsolja.~ ~– Nincs olyan
294     XIV|                markába.~ ~– Fogja ezt előre, ha meglesz, még tízennyit adok.~ ~
295     XIV|                          Csak hadd maradjon. Ha le van írva a per, száz
296     XIV|              világrészben, ahol mi lakunk, s ha valaki aranyat adott ki,
297     XIV|                     úton-módon jutott hozzá; ha pedig rendes életű ember
298     XIV|                      nekem a szemem égne ki, ha valamelyik azt olvashatná
299     XIV|                   pert másutt nem kapja meg, ha itten összevész, s ahelyett
300     XIV|                      az aranyát; mert nekem, ha tudni akarja, nagyságos
301     XIV|                     tessék megkérdezni tőle, ha olyan nagy kedve van utánajárni.~ ~–
302     XIV|                 tették azt szokott írásától. Ha valaha napfényre találna
303     XIV|                    eltemetve? Tehet-e arról, ha valaki bizodalmával galádul
304     XIV|                   ember a következményekért, ha éppen az, akire rábízta,
305     XIV|                  legnagyobb lármát fog ütni, ha Kárpáthy Zoltán a rejtett
306     XIV|                  meghagyva cselédeinek, hogy ha egy ilyen s ilyen alakú
307     XIV|                  mint mondja neki szelíden: „Ha kedves ön előtt az én szavam,
308     XIV|                      ezt a nagy szívességet; ha parancsolja még a nagyságos
309     XIV|                    ahogy maga előtt látta, s ha készen volt vele, el lehetett
310     XIV|                   minő rémek fognak előjőni, ha felbontod azt a papirosba
311     XIV|                     Nem döbbensz-e meg majd, ha az éjfélt fogja ütni, s
312     XIV|                     még fiatal gyermek vagy, ha ezt a pert elolvasod, öreg,
313     XIV|                   megtépve, úgy elrongyolva! Ha valaki álmodott már olyat,
314     XIV|                       mintha mondaná nekik: „Ha van még ismeretlen rémetek,
315     XIV|                     erénye fényesebben, mint ha a legerényesebb férfi mondja: „
316     XIV|                 tiszteletet balramagyarázná; ha akadna ördög, aki megragadná
317     XIV|                      Csak arra gondolt, hogy ha ily botrányt kivetnek a
318     XIV|                     mivel őt szerették.~ ~És ha azon kedves gyermekre gondolt,
319     XIV|               lelkesítéssel! De mit használ, ha másnál van a lélek, másnál
320      XV|                        Ki ama fiatalember?”. Ha egy meglett, koros férfit
321      XV|                    is, a címmel ráérek, majd ha önt teljeskorúnak elismerendik.~ ~–
322      XV|                   jobb fogok lenni így, mint ha gazdag maradtam volna, de
323      XV|                    gazdag maradtam volna, de ha bizonyos volnék felőle,
324      XV|               nagykorúsági engedélyt kapjak. Ha e szándékomat vagy ön, vagy
325      XV|                      Én csak azt tudom, hogy ha ez undok per a világ elé
326      XV|                  Nagyobbat szerzek magamnak, ha be tudom bizonyítani, hogy
327      XV|               dolgozni. Szomorú dolog volna, ha Magyarországon egy pár munkás
328      XV|                      gazdáját. És hát végre, ha minden kötél szakad, ha
329      XV|                      ha minden kötél szakad, ha kitűnik utoljára is, hogy
330      XV|                      hogy nem érek semmit, s ha ezen a téjjel-mézzel folyó
331      XV|                      ugyan mély titok volna, ha Abellino saját maga száz
332      XV|                 amilyen kényes ügy az egész, ha megtudná, hogy Kőcserepy
333      XV|                           Azt hiszi ön, hogy ha Szentirmay csak egy távoli
334      XV|               beszédét:~ ~– Talán jobb lesz, ha délután beszélünk erről
335      XV|                 magamat. Siettesse az ügyet; ha ennek sokáig vége nem szakad,
336      XV|                nemessége a legnagyobb kincs, ha a többit el fogja is ön
337     XVI|             elhagyandja az ágyát méltóságod, ha azon jó újságokat megtudja,
338     XVI|                      úgy lesz az, doktor úr? Ha az csakugyan igaz, akkor
339     XVI|              kifejezni, miszerint nem bánná, ha ebben az órában műutazáson
340     XVI|                        Jobb szerettem volna, ha négyszemközt beszélhetünk,
341     XVI|             meggátolja, mert jól tudja, hogy ha mi kiegyezünk, az adott
342     XVI|                  tény, amiért önnek védence, ha kedve tartja, önnek holta
343     XVI|                    tettek világ csúfjává, de ha énnekem nyújtanák kezeiket,
344     XVI|                 emberek önkényt a kelepcébe. Ha valakinek kedve tartja a
345     XVI|              kedveért, koránse tessék hinni. Ha egy angyal nem kényszerített
346     XVI|                védencemet részökre hódítsák. Ha önök felét ígérik a Kárpáthy-uradalmaknak,
347     XVI| Kárpáthy-uradalmaknak, azt én is biztosítom; ha önök ígérik kétharmadát,
348     XVI|                     én ígérem háromnegyedét; ha önök odaígérik egészen,
349    XVII|                 nagyot tudott volna ő tenni, ha mindennek birtokában marad!~ ~
350    XVII|                 vidéken, melynek ápolásához, ha akarna, sem értene az új
351    XVII|                  jókedvvel –, meglehet, hogy ha egyszer a világon nem lesz
352    XVII|                 keseregni az ilyen mondáson, ha nem tudnám, hogy ennyire
353    XVII|                    jönni a dolog; nagyságod, ha már lemond is uradalmairól,
354    XVII|                      nagyon örülni fognának, ha Kárpáthy Zoltán ismét családjok
355    XVII|                  egyszer is visszatekintene. Ha a tárgyak is úgy mentek
356    XVII|                      nem hagyhat el magától, ha nem fizethet is, majd csak
357   XVIII|                  nincsenek-e itten kutyák, s ha vannak, csukassa el, kötöztesse
358   XVIII|                   legmulatságosabbnak talál. Ha tetszik, mindjárt átveheti
359   XVIII|                     hogy írná az én nevemet, ha levelet írna?~ ~– Tekintetes,
360   XVIII|                   másik öreggel együtt, majd ha kelleni fog, előhívatom.~ ~–
361   XVIII|                  járt jól, csak az övé.~ ~De ha rosszul jártak is az órák,
362   XVIII|                     mondva, nem szeretem, de ha önnek tetszik, megeheti.
363   XVIII|                    Vadpecsenyéket nem bánom, ha készítenek. Ebben az uradalomban
364   XVIII|                       de megátkozta a bélét, ha ad belőle a gazdájának.~ ~
365   XVIII|                     hozzon akármi ennivalót, ha egyebet nem, szalámit, azt
366   XVIII|              ördögökbe, s hozzon akárhonnan, ha egyebet nem, hát kenyeret!~ ~
367   XVIII|                    portékával nem beszélt.~ ~Ha azt az én kedves Kőcserepy
368   XVIII|                    kaput kinyissa előttök, s ha velök együtt Varga uram
369   XVIII|                     volna; az görcsöket kap, ha megtudja, micsoda rettenetes
370   XVIII|                      Mit csinál a feleségem, ha megtudja?~ ~Maszlaczky úr
371   XVIII|                     minden szisztéma nélkül; ha most megkaphatja Maszlaczky
372   XVIII|                     fénnyel felruháztatni, s ha valami hiányos volt, az
373   XVIII|                     a teremek profánus zaja, ha vannak még tündérei a földnek
374   XVIII|                   elhallgatsz, és haragszol, ha valaki megszólít, talán
375   XVIII|               szeretném szavát hallani, vagy ha a kezét megfoghatnám, azt
376   XVIII|                     kellett volna szakadnia, ha ki nem öntheté, ami kínnal
377   XVIII|                 telve volt az. Körültekinte, ha nem hallja-e meg valaki.~ ~
378   XVIII|                     Hát nem szeret ő minket? Ha nem szeret, miért jött oda,
379   XVIII|                      sokkal jobb lett volna, ha el hagy ott veszni. Vétettünk
380   XVIII|                     amit az ő átka terhel!~ ~Ha valaki lett volna a kertben,
381   XVIII|                     ellen megnyerte a perét, ha most a Kőcserepyek ellenében
382   XVIII|                 nézett.~ ~Ez kétségbeejtő.~ ~Ha valaki Vilma kisasszony
383   XVIII|                    az elnyugodó vendégektől, ha tán hálószobáikban valami
384   XVIII|                  szinte jólesett volna neki, ha büntetésből neki nem is
385   XVIII|                      olyan keserű volt, hogy ha valakinek egy kanállal le
386   XVIII|                meglátja a nagyságos asszony, ha arra fordul, maga pedig
387   XVIII|                   tanácsosnő szerette volna, ha férje azzal vigasztalandá,
388   XVIII|                   körülöttem történik, azért ha nem beszélek is róla. Minden
389   XVIII|               megbocsásson, édes Maszlaczky, ha előttem nőm szavának sokkal
390   XVIII|                     másutt kerüljön ön, mert ha találkozunk még valahol
391   XVIII|                     tíz pengőt a fuvarosnak, ha lóhalálában elviszi Tiszafüredig,
392   XVIII|                    túl mert hátrapillantani, ha nem jön-e utána lóháton
393   XVIII|                  világos esetre volt ígérve, ha Maszlaczky úr a kérdéses
394   XVIII|                  hanem Kárpáthy Abellinónak; ha tehát hiszi, hogy valami
395   XVIII|                 határos világokban…~ ~Hiszen ha annyira el nem lett volna
396   XVIII|                    közel hajolva hozzá, hogy ha az a két könnycsepp szemeiből
397   XVIII|                 írjam róla ezt a történetet, ha azt felelte volna erre,
398   XVIII|                   törni fogja rajta a fejét, ha a zászlókra írt jelmondatokat
399   XVIII|              viszkető véralkatnál, s kiktől, ha az ember komolyan megkérdezné,
400   XVIII|                   kérdések fölötti nézeteit; ha lehet, megnyerje ellenfeleit
401   XVIII|          szépszerével, szellemi diadallal, s ha ez nem sikerült – aminthogy
402   XVIII|                     a nagyságos tanácsos úr, ha ezt, meg azt akarja”, –
403   XVIII|                    volna magát érte örömmel, ha az önzés, a rosszakarat
404   XVIII|                    volna nevetségesebb, mint ha azt mondanák most, hogy
405   XVIII|                     mint nekem és az úrnak – ha ugyan joga van.~ ~Tarnaváry
406   XVIII|               nélküli hangon monda neki:~ ~– Ha kívánja tudni uraságod,
407   XVIII|              Tarnaváry. – Fogja be a száját, ha nem ért a dologhoz! Tudom,
408   XVIII|                 Kísérjétek a vármegyeházára! Ha nem megy szépszerével, meg
409   XVIII|                    legyen számukra minden, s ha tányért, poharat összetörnek
410   XVIII|                 pártvezetőit biztassák, hogy ha megtérnek, a Kőcserepy-Korondy-párt
411   XVIII|                      boldognak érzené magát, ha a méltóságos úr megtisztelné
412   XVIII|                    emberek nyelvén beszélni; ha a méltóságos úr rá merné
413   XVIII|                  áldozatot sem sokallunk, és ha sikerül önnek az ottani
414   XVIII|               csárdában szokták hagyni, mert ha éjszakára behozzák, nem
415   XVIII|                 valaha csatatéren volt; vagy ha nem tudta, a legelső alkalommal
416   XVIII|                     onnan fenyegetőzni, hogy ha a főispán kiáltásaikat nem
417   XVIII|                 boldogoknak érezték magokat, ha egy dolmányt vagy egy mentét
418   XVIII|                     Kárpáthy Zoltán felől, s ha kifogyott belőlök, még ő
419   XVIII|                   városon kívül tanyázott, s ha az berukkol, bőségesen túlnyomja
420   XVIII|              mennyivel jobban gyűlölné őket, ha az a gondolat megérnék szívében,
421   XVIII|                      hihetőleg vacsora lesz, ha a méltóságos urak még sokáig
422   XVIII|                    rossz származhatik abból, ha méltóságod még sokáig késlekedik.
423   XVIII|                kezdenek egymással feleselni, ha méltóságod meg nem jelenik
424   XVIII|          leggonoszabb öldöklés támadt volna, ha hirtelen maga Szentirmay
425   XVIII|                 Adjátok ki az úrfit a kapun, ha úgy kérezkedik!~ ~Egy pillanat
426   XVIII|                 Minket tovább ne bolondíjj!~ Ha megittuk a borodat~ Mégis
427   XVIII|                      itták Szentirmay borát; ha részegek, nem ő itatta le.
428   XVIII|                támadt rá fogcsikorgatva.~ ~– Ha tudni kívánja nagyságod,
429   XVIII|                    Zoltán megrontására, mert ha én le nem írom neki azt
430   XVIII|                  közé nem jött be a tatár, s ha bement, ott maradt. Dózsa
431   XVIII|                      leforgása alatt. Azért, ha azt kívánják a méltóságos
432   XVIII|                     rendben, becsülettel; de ha jobban tetszik ökölre bocsátani
433     XIX|                     kínok közt fetrengett; s ha néhány percre egészen magához
434     XIX|             megbukott pártfőnöknek: az, hogy ha ő gyalázatosan vesztett,
435     XIX|                  elpártoltak tőle.~ ~Hát még ha arra gondolt volna, aki
436      XX|                   lyán” – stb. 1~ ~Ilyenkor, ha közel lehetne hozzá, és
437      XX|                   bizonyára meg fogják ölni, ha azon irtózatos emberrel
438      XX|                     vívó van ellene uszítva; ha sikerül őt vele összeveszíteni,
439      XX|                Katinka kisasszonynak rögtön, ha ő nincs otthon, add a grófnénak;
440      XX|                     otthon, add a grófnénak; ha mind távol vannak, mondjad,
441     XXI|                          XXI. A spadassin~ ~„Ha ti bírjátok jól nyelvvel,
442     XXI|                     de háttal mentek kifelé, ha egyszer valaki jól szemeitekbe
443     XXI|              elhallgat. Úgy haragusznak rám, ha lehetne, elvesztenének egy
444     XXI|                    kósza vadállatnál, melyet ha valahol az erdőben lelőnek,
445     XXI|              foglalva becsületbeli dologgal. Ha azt végeztem, legfeljebb
446     XXI|                  kissé meg kell már ingatni. Ha teneked tetszik a gyilkos
447     XXI|               énnekem meg tetszik a bakóé, s ha te az ésszel vívott tanácskozmányokba
448     XXI|                     Igen, oly sürgetős. Mert ha hosszú időt adok, meg találja
449     XXI|                   midőn találkozókra hívnak, ha ezt tudom, korbácsot hozok
450     XXI|              féltettél engem? Nem szeretnéd, ha elvesznék?~ ~Erre a szóra
451     XXI|                   azt vedd magadhoz, és majd ha nyugodt óráidban leszesz,
452     XXI|                  irat megnyugtatja lelkedet, ha volna annak még gyanúja
453     XXI|                     meg ettől az ököltől, és ha vasból vagy is öntve, megtértél
454     XXI|                     hozzá, neki a fejének.~ ~Ha a spadassin védte volna
455    XXII|                  felváltva ülnek ágya előtt; ha az egyik éjjel, a másik
456    XXII|                     a beteg elcsillapulva –, ha eljön, ébresszenek fel.~ ~
457    XXII|                 mindig Zoltánról álmodozott; ha őróla kezdett el beszélni,
458    XXII|                      szemeit, és sírt volna, ha tud.~ ~Az a keményszívű
459    XXII|            tökéletesen helyeselte szándékát. Ha valami, még ez segíthet
460    XXII|                   állta ki ezen napok alatt. Ha eszébe jutott valami, úgy
461    XXII|                szemeit sem hunyta le soha, s ha leánya mellett nem volt,
462    XXII|                     csendesen, széttekintve, ha nem zavarja-e meg. A nagyságos
463   XXIII|                   azok őket igen szeretik?~ ~Ha kérdezték a szomorú leánytól,
464   XXIII|                   hogy mi az. Nagy fájás az. Ha Liza élne, megmondaná, mert
465   XXIII|                     meg fogunk mi halni. Óh, ha arra vigyázott volna valaki!~ ~–
466   XXIII|                 suttogását meghallhassa.~ ~– Ha arra vigyáztatok volna,
467   XXIII|                   oly régen nem látott. Tán, ha őt meglátja, örülni fog.~ ~
468   XXIII|                       hogy mindig köszöntek, ha velök találkoztam. – A kis
469   XXIII|                  Katinkáé. Viselje ő azt. És ha férjhez megy, adja ezt a
470   XXIII|                   mondhatta volna erre, hogy ha Rudolf halálának emléke
471   XXIII|                    reményekkel szíveikben, s ha kérdi valaki: „Miért?…” „
472   XXIII|                  legtöbb jót remélnek abból, ha a lázbeteg őt meglátandja,
473   XXIII|                      Énértem tetted ezt. Óh, ha tudnád, milyen boldoggá
474   XXIII|                      atyám? Megmondtam, hogy ha meghalok, ezt a fekete gyűrűt,
475   XXIII|                   virágot is ültettek oda, s ha rám emlékeztek, nem csúfoltok
476    XXIV|                 gondolatja! S tán később is, ha tollat veend kezébe, ez
477    XXIV|                 Merne-e valaha reá gondolni, ha ez ígéretet nem teljesítené?~ ~
478    XXIV|                      azt hitték, hogy hiszen ha meg nem jő Zoltán a zsenge
479    XXIV|                   disznótorra; – jókor lesz, ha húsvéti páskabárányra érkezik
480    XXIV|                 szemérmesen reá tekint.~ ~De ha minden fényt és ragyogványt
481     XXV|                      s olyan jólesik azután, ha azt mondják, hogy a jók
482     XXV|                 fényes ígéreteket tett neki, ha ajánlatát elfogadja.~ ~A
483     XXV|                      ellenfeleit főbe verte; ha ez elutasítja, akkor megpróbálja
484     XXV|                     azután gondolkozik róla, ha elfogadja-e Maszlaczky úr
485     XXV|                    uram” lenni.~ ~Ismerősei, ha az utcán találkoztak vele,
486     XXV|                    volna; hajdani pártfogóit ha meg akarta látogatni, egyet
487     XXV|                arcképe minden kapusnak, hogy ha ilyen és ilyen ember talál
488     XXV|               nyájasan nyújtá eléje kezét, s ha nem is vette le ezúttal
489     XXV|                  indult.~ ~Gondolta magában, ha annak a huszonnégyezer pengőnek,
490     XXV|                      elgondolá magában, hogy ha e sok szép patak mind-mind
491     XXV|                Maszlaczky úr. – Különben is, ha az a cél, hogy izzadjon,
492     XXV|                      valóságos isten áldása, ha jó fátumom ide nem hoz,
493     XXV|                    sárban. Majd meglássa ön, ha csak egy hónapig lesz is
494     XXV|              lemondottam volna azon esetben, ha Kőcserepy úr föltételeimet
495     XXV|                  nekirohant Maszlaczkynak, s ha el nem csípik idejekorán,
496     XXV|                    Hanem azért csalatkozott, ha azt hivé, hogy megszabadult
497     XXV|                      hogy megszabadult tőle. Ha személyesen nem tehette
498     XXV|                      ember ellenében. Hiszen ha feleselni kezd vele, pörbe
499     XXV|                     kezd vele, pörbe keveri, ha párbajra hívja, pört indít
500     XXV|                    hívja, pört indít ellene, ha megdöngeti, pört akaszt
501     XXV|                      szavát se hallják, mert ha még egyszer valahol valami
502    XXVI|                tárgyat nem ismerő szemeivel? Ha kérdenék, mit mondana? Ha
503    XXVI|                    Ha kérdenék, mit mondana? Ha mondana, ki értené? Ki értené,
504  Vegszo|             önállóságot gazdag ifjúnak, hogy ha véletlenül egyszerre mindenét
505  Vegszo|               nincsen bukás az életben, mert ha egy pályáról elűzetett,
506  Vegszo|                 szaporíták, nem az érzést, s ha volna valakinek kedve visszagondolni
507  Vegszo|                    olvasóim is megbocsátják, ha e nagyszerű jelenetnek,
508  Vegszo|                     nagy, honérdekű esemény, ha nem képezi is alkatrészét
509  Vegszo|               szerzés eszméi itt és amott.~ ~Ha ezen eszméket nem voltam
510  Vegszo|                  midőn legboldogabb vagy is. Ha tudod a nevét ez érzésnek,
511  Vegszo|                     a leggonoszabb ember is, ha a regény végezetén kiszenvedett,
512  Vegszo|                      nem ijesztgetett, hogy, ha nem sietek, embereimet röviden