Rész

 1      II|       mely festői ráncolatokban vész el fehér mellénye hajtókái
 2    VIII|       két arckép régi homályába vész újra, a rekedt, hangtalan
 3       X|       Olyan nagy gyerek már nem vész el. Bizonyosan jobb mulatságra
 4       X|         hogy ahol legközelebb a vész, ott legközelebb az Isten.
 5       X| medréből a város két oldalán.~ ~Vész, vész, vész!~ ~Fuss, – menekülj, –
 6       X|      város két oldalán.~ ~Vész, vész, vész!~ ~Fuss, – menekülj, –
 7       X|      két oldalán.~ ~Vész, vész, vész!~ ~Fuss, – menekülj, – imádkozzál, –
 8       X|       jött elő nagy reszketve a vész harangjaira. – Senki, egy
 9       X|    nemesebb lelkű hajósok rég a vész színhelyén vannak már járműveikkel,
10       X|        s a szorongatott állat a vész balérzetében fel-felnyerít
11       X|         azt ismét, ár ellenébe, vész haragjába.~ ~Zoltán szótlanul
12       X|    abból, mert amidőn a romboló vész kétharmadát a fővárosnak
13       X|         A derék nagykereskedő a vész kitörése pillanatában sietett
14       X|   csúfolódó szellem kísértene a vész közepett, gúnyolva az imádkozókat,
15     XII|   leírja Zoltán magaviseletét a vész napjaiban. Szentirmay elolvasá
16   XXIII|         rokon idegzetű testébe? Vész és romlás lehelete járt