Rész

 1      II|  svábhegyeket, s közelgető tavaszkor valódi lelkesüléssel beszél a már
 2      II|             támadtak mindenfelé; egy valódi paradicsom, melynek látása
 3      II|             Ádám a paradicsomba!~ ~– Valódi byroni gondolat! – kiálta
 4      II|            ahelyett, hogy ez állítás valódi élét felfogta volna, azt
 5      IV|        ragadós; Maszlaczky úr szavai valódi enthuziazmust idéztek elő;
 6    VIII|             ember így nyomába lépett valódi érzelmeinek.~ ~– Hívjon
 7       X|            veszély. Ennek az örömére valódi keresztényi kötelesség örvendeni.
 8     XIV|            szegényke, mire Zoltánnak valódi kötelessége lőn, hogy karját
 9     XIV|             csak modor volt, azért ő valódi fogékonysággal bírt a becsületes,
10      XV|               sóhajta fel az ügyvéd, valódi megilletődés hangján.~ ~–
11   XVIII|             egy századik és ezredik, valódi szenvedélyből űzi a zöldasztali
12   XVIII|              szivar, melyet szí, nem valódi cabanos.~ ~– No, iszen jó
13     XIX|   tisztelettel inte Kárpáthy felé, s valódi meghatott hangon monda a
14     XXI|       rémítettek meg benneteket.~ ~– Valódi Don Quijote de la Mancha.~ ~–
15   XXIII| izgatottsággal engedi magát egyetlen valódi indulatja által elragadtatni,
16    XXIV|         visszabocsátása végett annak valódi urára.~ ~Megígérte azt haldokló