Rész

 1      II|          te bohó! – szólt Katinka, szeme fehéreig elpirulva – hiszen
 2     III|            tartom ezen pört, ember szeme ezt nem látja soha, kivéve
 3      IV|              Az ügyvéd megállt, és szeme közé nézett Abellinónak
 4     VII|   bálványozott gyermek számára, ki szeme fénye volt kicsinynek és
 5      IX|  szemöldökű leánykát, akinek, ha a szeme sírt is, de a szája nevetett,
 6       X|      akarta menteni; a nő, az anya szeme láttára. Óh, borzasztó!~ ~–
 7    XIII|           legelső dolga az, hogy a szeme világát őrizze, mert az
 8    XIII|            szavai valóságáról, ott szeme láttára költve el néhány
 9    XIII|            vendéglőben, az emberek szeme közé ugrálok, mint a hörcsök.
10     XIV|        megint úgy elpirult, hogy a szeme fejéréig piros. Ön nagyon
11     XIV|            magát, olyanokat rándul szeme, szája, arca.~ ~Végre magához
12     XIV|        hazulról, a cselédek egymás szeme közé néztek; inkább ők mondhatták
13      XV|     gondoskodott róla, hogy valaha szeme közé ne vághassák, miszerint
14   XVIII|             magas inggallérokat, s szeme elé csípteté a félszemüveget,
15   XVIII| folytattatik!…~ ~Az emberek egymás szeme közé néznek. Ilyen hangon
16   XVIII|        kék-piros orcáját odatartva szeme elé, fogcsikorgatva monda:~ ~–