Rész

 1      II|  tanácsosné mellett foglal helyet, Rudolfot a báró, a főispán és a háziúr
 2      II|     arcáról lehetett olvasni, hogy Rudolfot maga iránt bizonyos tekintetek
 3      II|         kérem, én féltékeny vagyok Rudolfot egyedül bocsátani – szólt
 4     VII|            Oly jólesett volna most Rudolfot megölelhetnie, megcsókolni
 5     VII|        vonult vissza, s ott várták Rudolfot késő estig, s félreismerhetlen
 6     VII|           híjával lebomlik a lánc! Rudolfot nagy dolognak kellett érni,
 7      IX|          már tudva volt az ok, ami Rudolfot e lépésre kényszeríté.~ ~
 8     XII|            akit Kovácsnak hínak.~ ~Rudolfot ugyan meglepte néha az a
 9     XII|       emberbe.~ ~Alásszolgád T.”~ ~Rudolfot egészen felvidítá e sajátságos,
10     XII|           per nem aggódtatá tovább Rudolfot; Kőcserepy befolyását eléggé
11     XIV|      akarta tudni, hogyan vádolják Rudolfot, hogyan védi ő magát. Előtte
12   XVIII|    megtudod.~ ~Tarnaváry otthagyta Rudolfot, s előretört az ajtó felé.
13     XIX| fáklyászene hősei nem találták sem Rudolfot, sem Zoltánt szállásaikon;
14     XXI|     nyitotta ki az ajtót, de mégis Rudolfot akará előrebocsátani. Rudolf
15     XXI|             A tóduló vér meggátolá Rudolfot a további beszédben, pedig
16     XXI|      felkeresse azt az embert, aki Rudolfot megölte!~ ~Alant bérkocsija