Rész

 1       I|           erről legelébb beszélni, ősz, meglett férfi volt már,
 2       I|      megünnepelhessék; ott volt az ősz nemes, ki ifjúkorának kedvenc
 3       I| gondolatját látta felépülve, és az ősz napszámos, ki ingyen dolgozott
 4     III|          gyalázatra hurcolják azon ősz férfiúnak nevét, kit ő csak
 5       V|         valóban tudok boldogítani, ősz hajszálaim dacára. Azazhogy
 6       V|        hajszálaim dacára. Azazhogy ősz hajszálaim biz énnekem még
 7       V|           úgy szólásforma nálam az ősz hajszálakról. Már ifjonc
 8      VI|       gránátszemei néztek ki.~ ~Az ősz váracs most lakatlan. Néhány
 9    VIII|            Az öreg Pál megcsóválta ősz, meghajlott fejét.~ ~– Jó,
10    VIII|           egymás mellé akasztva az ősz Kárpáthy arcképe és nejéé,
11       X|            ezen az éjszakán!~ ~Egy ősz fejedelmi férfi, a főherceg-nádor
12    XIII|          asztal mellett, melyen az ősz nábob annyi esztendőn át
13     XIV|       mesterkéletlen vallomását az ősz cselédnek, a vén jószágigazgatónak,
14    XVII|       azután.~ ~Mikor a becsületes ősz emberek utólszor megszoríták
15   XVIII|     nadrágos s régi divatú, kifent ősz bajuszú embert látva, azt
16   XVIII|        Legelébb egy görbedt nyakú, ősz bajuszú kortes emelte fel