Rész

 1     III|      hogy ezt az embert, ezt az örökké gyűlöletes embert összetörjük.
 2     III|         feledve, el van törölve örökké. Senki sem tudja, való volt-e,
 3       V|        onnan, vagy pedig viseli örökké; annak csak erényeit ismeri,
 4       V|         és nem szenvedett soha. Örökké fürkésző szemei előtt nem
 5     VII|        is levertek voltak, s az örökké vidám Katinka arcán is elkomorulás
 6    VIII|       szabad kitörést enged: az örökké hideg, nyugodt férfi az,
 7    VIII|         biztatására. (Tehát nem örökké, tehát nem halálig tart
 8    VIII|        aggodalmain nevelt, mely örökké kiújult benne, mint a test
 9     XIV|       az üres páholyok mint egy örökké tartó ásítás fordulván a
10   XVIII|     örülsz, és hozzánk tartozol örökké. Elfogadod-e?~ ~Zoltán a
11   XVIII|       diadalt.~ ~Mint mosolyog! Örökké mosolyog. Végigmosolyog
12     XIX|        szent helyen történt, az örökké megsiratandó emlék marad
13     XXI| életében egyebet sem tett, mint örökké magánviadalokban gyakorolta
14    XXIV|       órában?~ ~Ez arcról, mely örökké mosolygott, jó barátra és
15    XXIV|    visszavívott, akihez hű volt örökké, és aki által boldog fog
16    XXVI|        nem láthatni azt, amiről örökké gondolkozik! Körös-körül