Rész

 1      II|    önkénytelen sóhajra fakaszt mindenkit, kinek hasonló nincsen.~ ~
 2      II|       maga sürgetett legjobban mindenkit, hogy „Menjünk már, menjünk
 3     III| Szentirmay gróf közbelépett, s mindenkit párbajjal fenyegetett, aki
 4     VII|    kastélyba térni kényszeríte mindenkit a kerti fák alól. A szél
 5     VII|   legkicsinyebb, sorba csókolt mindenkit lefekvés előtt, s követelte,
 6       X|        felelet elhallgattatott mindenkit, csak Tarnaváry úr talált
 7       X|       ki fogja azt meghallani? Mindenkit saját rémülete űz, senki
 8       X| csüggedtek közepett. Biztatott mindenkit, hogy fel sem kell venni
 9       X|       és ő nem szabadíthat meg mindenkit. A csónak, a tutaj már túl
10       X|        bánatát és veszteségét. Mindenkit ő helyez el, figyelmét nem
11   XVIII|       sem járt hozzájok közel, mindenkit elfoglalt a vigalom.~ ~–
12   XVIII|      és elragadnak vele együtt mindenkit, hogy a sűrű éljenzéstől
13   XVIII|     akárkivel kiment párbajra, mindenkit megölt.~ ~Misztizláv igen
14     XIX| választást kívánok.~ ~E szavak mindenkit megleptek. Az ellenzék itt-amott
15   XXIII|       jól érezé. Jó volt abból mindenkit eltávolítani.~ ~Sietett
16   XXIII|     álltak be nála.~ ~Megismer mindenkit, atyját odahívja magához,