Rész

 1       X| valakihez. – Gyere ide hozzám, Liza!~ ~E szóra az angyalos ernyő
 2       X|        e furcsa meséket, miket Liza oly folyvást tudott mondani,
 3       X|     metafizice helyes.~ ~A kis Liza odaült egy zsámolyra Vilma
 4       X|     meg.~ ~– Nem, nem – rebegé Liza, s nyugtalan kebellel kezde
 5       X|    dördülete rázta meg azokat. Liza sikoltva esett térdre a
 6   XVIII|     lyánkák pici lábnyomait.~ ~Liza odadőlt védnője keblére,
 7   XVIII|            Sokat álmodol róla, Liza, sokat gondolkodol róla.~ ~–
 8   XVIII|         Igen messze! – ismétlé Liza.~ ~Mit tesz az egy vak előtt: „
 9   XVIII|      hallania.~ ~– De meghidd, Liza, az Isten nem bocsátja azt
10     XXI|        ruháimat, felöltözöm!~ ~Liza nem meri azt magától tenni,
11    XXII|       rejtegetnek.~ ~– Hol van Liza, az én Lizám? – kérdé többször. –
12    XXII|        Tán azt nem tudom, hogy Liza hol van, az én vak leánykám?
13    XXII|        mindent? Tudom én, hogy Liza meghalt. Tán nem hallottam
14   XXIII|       mi az. Nagy fájás az. Ha Liza élne, megmondaná, mert ő
15   XXIII|        nem tudta azt más, csak Liza. Nem is fogja azt megtudni
16   XXIII|    vagyok én, a másik vagy te, Liza, a harmadik ő… Leghamarább