Rész

 1       V|       mennyei magasságig érzé lelkét emelkedni Eveline.~ ~A tanácsos
 2    VIII|   mutatta, melyben Kárpáthyné lelkét kilehelte.~ ~A bútorok,
 3    VIII|     Mindannyiszor megnyugtatá lelkét azon felelettel, hogy hiszen
 4      IX|       rejlik, mely nem engedi lelkét megnyugodni, amíg annak
 5      IX| szelíd ajkait, hogy megzilált lelkét szárnyaira véve, visszavigye
 6       X|      a jövőről, mik e percben lelkét melegíték.~ ~A fény mindig
 7     XII|       tágan vagyunk, hát mi a lelkét keresnénk a víz hátán?~ ~
 8     XIV|     gondatlansággal engedé át lelkét azoknak, egy édes mosolygásból
 9     XIV| vonások egyszerre kijózaníták lelkét. Szinte tudta, mi van ezen
10     XIV|     gyújták az ifjú elfagyott lelkét. Oly szenvedéllyel tudott
11     XIV|  eszméi folyamának engedni át lelkét.~ ~Mennyi szeretet tűnik
12      XV|     ez eszméken végigjártatni lelkét, mikor az egészen más gondolat
13    XVII|       annak a kezeibe, akinek lelkét, életét megmérgezék, tehet
14   XVIII|      gondolat háborította meg lelkét, hogy ezek az emberek puszta
15      XX|     magány félelme elfoglalta lelkét, elzsibbasztá idegeit; érzé,
16   XXIII|   amit másnak készített, az ő lelkét sújtotta jobban.~ ~Hogy