Rész

 1      II|       éppen a parvenük imponálnak legjobban; mindenki megdöbbenve gondol
 2      II|        úton kapta, maga sürgetett legjobban mindenkit, hogy „Menjünk
 3     III|       válaszolt:~ ~– Bizony nem a legjobban, kedves nagyságos úr; mondhatnám,
 4    VIII|           annak kezébe jutott, ki legjobban tudja azt őrzeni…~ ~Fölemelé
 5      XI|         más emlékmondatot ennél: „Legjobban szerette hazáját”, és tudni
 6     XII|       szerecsen fejedelemnek. Ezt legjobban megérdemelte volna!~ ~Két
 7     XIV|       látni azoknak képeit, kiket legjobban szeretsz, kínlódva, dühöngve
 8    XVII|            Ez a gondolat kínzotta legjobban. Minő arccal fog megjelenni
 9   XVIII|        egyszerre szegény lett, és legjobban fájhat az neki, hogy másokon
10   XVIII|    nemzeti színház énekesei, akik legjobban megmondhatnák, milyen nehéz
11   XVIII| alkalomnak, s mintha ez így volna legjobban, elkezdé ostromolni téglabombáival
12   XVIII|   hitszegők! Ez a név illik rájok legjobban. Öt forintot kaptak fejenkint,
13      XX|     vigasztalást. De ott érzi még legjobban elhagyatottságát. Mindenki
14     XXI|       meggyalázó ellen, s midőn a legjobban fel voltak a kölcsönös hevülés
15     XXI|      ledöfni! Lelőni onnan, mikor legjobban bámulják!…~ ~Sehol sem találkozhatni
16    XXIV|           aki azt temette el, kit legjobban szeretett.~ ~A halál még