Rész

 1     III|  szavakat hordtam rakásra, s itthon összeállítottam azokat,
 2     VII|  napfény; hogy a boldogságot itthon lakóvá tette födeleik alatt,
 3     VII|   engem nem hínak sehogy. Én itthon sem vagyok.~ ~Azzal elosont
 4      IX|    prémű ajtónállótól, hogy „Itthon van-e Tarnaváry főispán
 5      IX|    felelni rá, hogy az nincs itthon, mert itt Tarnaváry septemvir
 6       X|      mulatságra talált, mint itthon. Majd megjön a lélekadta.~ ~–
 7    XIII|     veszi a félreértést.~ ~– Itthon van a nagyságos urad?~ ~–
 8    XIII|    van a nagyságos urad?~ ~– Itthon – felel véghetetlen szánakozást
 9      XV|      megismerjem. Maszlaczky itthon sem volt akkor.~ ~– Maszlaczky
10   XVIII|    hogy a tiszttartó nincsen itthon, csak egy vén cseléd van
11      XX|   hódolnak neki! És ők ülnek itthon, Kárpátfalván…~ ~Minő szégyen,
12     XXI|   Rudolf ellenkezett, hogy ő itthon van; Zoltán azt állítá,
13     XXI| Zoltán azt állítá, hogy ő is itthon van, amiből nagy nevetség
14   XXIII|  szókat.~ ~– Ne félj, Zoltán itthon van Szentirmán. Valaki megírta,
15   XXIII|     kimondá: – Hisz ön úgyis itthon van már.~ ~Zoltán csodálkozva
16    XXIV|     mennyi változást hagyott itthon halálával.~ ~A halál még