Rész

 1      II|       emelkedni a reményteljes ifjút. Nemsokára aljegyzőből lett
 2      II|         vallatá a szorongatott ifjút, fel-felemelkedve sarkairól. –
 3      II|  Zoltán valóban örült, hogy ez ifjút, kinek komoly, eszes arcát
 4      II|  Zoltán maga segíté felülni az ifjút, halkan tudtára adva, hogy
 5     VII|       adott a lánchoz, mely az ifjút gyámatyja családjához fűzte,
 6    VIII|        még egyszer megölelé az ifjút, s azután nyugodtabban,
 7       X|        az annyiszor emlegetett ifjút a sötét tekervényes sikátorok
 8       X| karjával odaszorítá magához az ifjút, és azon percben megeredtek
 9    XIII|   mérlegbe, hogy a nagyreményű ifjút a gyámnoki felügyelet alól
10     XIV| közőlök megnézte az ismeretlen ifjút, a többi nem sokat ügyelt
11     XIV| könnyelműséggel szólítá meg az ifjút:~ ~– Zoltán! Jó estét, Zoltán!…~ ~
12     XIV|       maga akarta meggyőzni az ifjút állítása valóságáról.~ ~
13   XVIII|       egy alkalommal a kegyelt ifjút örök emlékben maradt életrendi
14     XIX|      hogy kedvök lett volna az ifjút szíveik mélységébe takarni;
15      XX|   előtt egy annyitól szeretett ifjút megölni annyi, mint játék.
16     XXI|         Meg kellett előznie az ifjút. Meggátolni őt abban, amit