Rész

 1       V|        úr, mint ki valami nagyot gondolt –, ön kényszerít, hogy kimondjam,
 2    VIII|        nem hallatszott; aki erre gondolt, szinte óvakodott lépteit
 3       X|     Valamire gondoltam.~ ~– Mire gondolt, kedves anyácskám?~ ~– Arra,
 4     XIV|    tekintett utána. Olyasvalamit gondolt, mintha sajnálkoznék rajta.~ ~
 5     XIV|        volna rá, pedig mindennap gondolt reá; elment volna mellette,
 6     XIV|         emberi feladat.~ ~Dehogy gondolt arra Zoltán. Odarohant;
 7     XIV|          Pedig ő sokat látott és gondolt azalatt.~ ~Amint Pesten
 8     XIV|      veszthet benne?~ ~Csak arra gondolt, hogy ha ily botrányt kivetnek
 9     XIV|         ha azon kedves gyermekre gondolt, kinek kettős képét hordta
10   XVIII|         lenni.~ ~Pál csak annyit gondolt magában, hogy majd leszek
11   XVIII|      hazament a gyűlésről, s nem gondolt többet arra, amit félelmetes
12   XVIII|        találjon csalni, ugyan ki gondolt volna? Hogy lehetne ezt
13     XIX|          tőle.~ ~Hát még ha arra gondolt volna, aki szívéhez legközelebb
14      XX|      kell megmentenie! Csak erre gondolt, s nem volt szabad fáradtnak,
15      XX| egyes-egyedül, amire ezelőtt nem gondolt. Az út is bizonytalanabb
16   XXIII|         háta mögött.~ ~Éppen reá gondolt most is. Lám az erős képzelet