Rész

 1      II|        Kőcserepy úr két lépésnyire eléje ment, s megszorítá az érkező
 2     III|     jurátus, Bogozy, és másolja az eléje rakott iratokat. Igen szépen
 3     III|          ember. Leír mindent, amit eléje adnak, mint a gép, mint
 4     III|   föltételeinkbe, amiket mi fogunk eléje szabni, csak hogy megmentse
 5      IV|                Maszlaczky úr végre eléje terjeszté a kész engedménylevelet,
 6     VII|            csak néhány lépéssel is eléje mehet annak, akit óhajtva
 7    XVII|        olyan gyászos képpel nézett eléje. Tudták már, hogy a Kárpáthy-uradalom
 8    XVII| föleleveníté mind a kettőt, Zoltán eléje ment, míg az a kezében tartott
 9   XVIII|            Maszlaczky, nyújtogatva eléje a levelet.~ ~Kőcserepy megtett
10   XVIII|     legviharosabb üdvkiáltás támad eléje. Itt jön a nép kegyence,
11   XVIII|         bunkós botját.~ ~Kőcserepy eléje futott, még az ajtóban elfogta.~ ~–
12     XXI|             Az ifjú szónok odaveté eléje látogatójegyét, melyet Dabroni
13   XXIII|        mondani Zoltán, megfogva az eléje nyújtott kezecskét. – Sohasem.~ ~–
14    XXIV|       bokrétákat tűznek. A határig eléje fognak menni a kedves jövevénynek,
15     XXV|          messziről nyájasan nyújtá eléje kezét, s ha nem is vette
16     XXV|        örvendetesebb hangon kiálta eléje:~ ~– Servus humillimus,