Rész

 1       I|         méltóságát, s a nyelvben él a nemzet. Másutt régen tudják
 2       V|         képe, s elgondolám, hogy él az én ismerőseim között
 3    VIII|         szú hirdeti, hogy az idő él, halad és pusztít.~ ~Most
 4       X|         ez a koldusasszoy nem is él már, mit használ neki a
 5       X|     Isten a földről mindazt, ami él; hasztalan kiáltás, imádkozás,
 6     XII| kárpátfalvi színházban. Hogy nem él az öreg János úr, hogy megláthatná!
 7     XIV|        hatalmas, arkangyali alak él még közőlük, az meg fog
 8     XIV|       maga előtt látná őt, ahogy él, ahogy beszél; emberfölötti
 9   XVIII|     apáikhoz, csak egy vén ordas él még belőlük, annak sincs
10   XVIII|    testvérarc, mint édes álomkép él szívében.~ ~– Istenem, istenem! –
11   XVIII|      járt a tájékon, mióta ember él. Az utolsó győri inszurrekciónál
12    XXII|        kedvesem! Kárpáthy Zoltán él. Aki meg akarta őt ölni,
13    XXII|     Énelőttem azt hazudják, hogy él…~ ~A tanácsos meg volt fagyva,
14   XXIII|           ez nem történt meg; ön él, és egy szavával, egy megjelenésével
15   XXIII|         s meggyőződik róla, hogy él. „Hiszen ne féljen tőle” –
16   XXIII|          fog az lenni, amíg csak él, hozzád.~ ~Nem nézett e