Rész

 1       I|         olyan szépnek, olyan nagynak tetszett. – Minő pompás épület, mily
 2       I|           még az ég is világosabbnak tetszett, mint egyébkor; ki állhatná
 3      II|                 Zoltánnak sehogy sem tetszett ez a beszéd, sőt azt nyílt
 4      IV|            alatta lakóknak mégis úgy tetszett, mintha mind a három szobába
 5    VIII| életszínűbbnek, sokkal mosolygóbbnak tetszett előtte, mintha ez is boldogabb,
 6      IX|         goromba volt, mint a pokróc. Tetszett nekik mintaképül.~ ~A kancellária
 7       X|            kiáltottak utánam, de úgy tetszett, mintha egész parthosszant
 8       X|             oly mulatságosan bohónak tetszett, hogy lehetetlen volt magokat
 9     XIV|          alatt. Tarnavárynénak pedig tetszett az, hogy a jelen volt delnők
10     XIV|             visszaadni. Uram, sárgát tetszett adni fehér helyett.~ ~–
11      XV|       tizenkét óra múlt el; neki úgy tetszett, hogy az tizenkét esztendő.~ ~
12   XVIII|              Maszlaczky úrnak nagyon tetszett ez a bohó komolyság. Nem
13   XVIII|           mit akar ez jelenteni?~ ~– Tetszett olvasni? Mi ez, kedves barátom?
14   XVIII|       patvart cselekedtem?~ ~– Miért tetszett úgy összetűzni azzal az
15     XXI|              megpillanták, elébb úgy tetszett, mintha megdöbbentek volna,