Rész

 1     VII|    Annál jobb – monda Rudolf, s szótlanul haladt le a lépcsőkön, künn
 2    VIII|       meg fogod tenni.~ ~Zoltán szótlanul inte igent.~ ~– El fogsz
 3    VIII|          Ez volt az előterem.~ ~Szótlanul haladtak rajta keresztül
 4       X|     vagy elmenekültek már, vagy szótlanul ott vesztek mind.~ ~A paripa
 5       X|        vész haragjába.~ ~Zoltán szótlanul bámulta a szemközt jövő
 6       X|      Vilma visszahúzta kezét, s szótlanul leült ágya szélére. Olyan
 7     XIV|      összeköté a percsomagot, s szótlanul visszatette az ügyvéd asztalára.~ ~
 8     XIV|          abban volt száz arany. Szótlanul odanyújtá Bogozynak.~ ~–
 9    XVII|         tüzébe.~ ~A három férfi szótlanul állt a kandalló körül, s
10   XVIII|        megszólítás intéztetett, szótlanul tekinte az ügyvédre, s ez
11     XXI|     fehéren, mint egy halott, s szótlanul, visszatorlástalan, elhagyja
12     XXI| Rudolfnak.~ ~Sírt mind a kettő, szótlanul, keservesen.~ ~– Mi bajotok? –
13     XXI|    vannak hozva.~ ~Azok kezdtek szótlanul vetkőzni.~ ~Milyen pompás
14     XXI|    feküdt a földön a spadassin, szótlanul és sápadtan.~ ~A segédek
15   XXIII|          ajkai nyitva maradtak, szótlanul rebegve, szemeinek ragyogása