Rész

 1      VI|           hosszú épület nyúlt el még odább, az gazdasági tanya lesz,
 2      VI|         festhetnék néhány mérfölddel odább a szomszéd pusztákról, hol
 3     VII|               oly nehéz szívvel ment odább, mintha már vissza sem térne
 4       X|        felülről jövő zaj, s minthogy odább nem mehetett, megtölté lassankint
 5       X|      hüvelyket mondanak neki. Mentül odább tudakozódik, annál többet
 6       X|              válaszadó sietve haladt odább.~ ~– Mi az? Szökőkút? –
 7       X| életveszélyes küzdés után sem bírtak odább menni a partnál, akkor ama
 8       X|           kissé a vízbe ér? Szorítsd odább!”~ ~„Nem, nem! – szólt magában,
 9       X|              repednek szép csendesen odább. A nyílás mindig hosszabb,
10       X|           találjon a vízbe esni.~ ~– Odább! – kiálta érchangon a szabadító,
11       X|            éjszakával? Száz lépéssel odább orgonahang és zsoltárok
12     XIV|       olvasson belőlük, s nem tudott odább menni az első sornál, amit
13      XX|              látni a bokrok közől.~ ~Odább már nem mer menni. Egy kis
14      XX|             neki, hogy ne menjen már odább…~ ~Az országúton hagyott
15     XXV|   veszedelmes leveleket, s ismét fut odább, mint a hajtott róka.~ ~