Rész

 1      II|           kérdé Vilma –, rokonod neked ez a Kárpáthy?~ ~– Nem éppen –
 2    VIII|      miben áll e veszély, azt én neked meg nem mondhatom; egy rossz
 3    VIII|     előtt mutatnád, miszerint az neked nem jólesik.~ ~A fiú némán
 4    VIII|       azt meg Isten után, ha nem neked? Amily igazán szívembe lát
 5       X|    országteremben ellenfelem, de neked az életben ellenséged. Lépj
 6       X|        kandallóban.~ ~– Meséljek neked valamit, jó anyácskám, kicsi
 7     XII|     bontottam, azon módon küldöm neked, tétesd a családi archívumba.
 8     XII|         érkezett; elküldeném azt neked, de meg akarom tartani magamnak
 9     XIV|  mondhatá magának: „Én megtiltom neked, hogy pihenj; megtiltom,
10     XIV|          lelkének: „Én megtiltom neked, hogy félj!”.~ ~Megkeményíté
11   XVIII|    Énnekem?~ ~– Úgy hiszem, hogy neked volt címezve.~ ~De most
12     XXI|        Ezzel a halállal tartozom neked, tartozom azoknak, kik téged
13    XXII| ártalmatlanná van téve.~ ~– Hála neked, mindenható Isten! – rebegé
14   XXIII|     siettél annak gyermekét, aki neked még többet vétett, mint
15   XXIII|        úgy szeretlek, úgy örülök neked. Ne sírj hát, hisz egy jó